A kommunikációról kommunikálok

Beszéljünk mégis

Óda a home office-hoz

A HO mint önismereti terep

2019. szeptember 28. - HargitaiE

Nyilván nem mindenki mehet home office-ba, szögezném le egyből. Otthon dolgozni: ehhez nagy szerencse kell, kivéve azt az óriási pechet, ha valaki tűzoltóként kényszerül erre. (Köszi az ötletet, Niki!) Ezért aztán kérem a közlekedési rendőröket, ipari alpinistákat, sebészeket és más, otthonról nem annyira végezhető munkák képviselőit, hogy legyenek türelemmel a most fókuszba kerülő, vélhetőleg szerencsésebb embertársaik iránt. Bár biztosan vannak elegen azok is, akik a világ minden kincséért sem választanák ezt a munkavégzési formát.

No de akinek erre szüksége, igénye van, az nem ritkán komoly küzdelmet vív főnökkel, kollégákkal, esetleg az otthoniakkal. Néhány éve még kiváltképp ördögtől való volt otthonról dolgozni. Laptoppal-nettel végezhető munka ide vagy oda, még az sem volt elképzelhető, hogy valaki otthon maradjon a szerelőt várva vagy egy megfázást kikúrálva. Inkább szenvedjen a tüsszögő kolléga, hogy aztán még tízen tüsszögjenek és vonuljanak el egy hét táppénzre ahelyett, hogy az az egy vírusgazda két nappal megtoldva a hétvégét egy laza hőemelkedéssel megússza az egészet.

Aztán jött egy hullám, valószínűleg a munkaerőhiánynak köszönhetően, amikor a dolgozók elkezdtek jobb tárgyalási pozícióba kerülni, így többen harcolták ki maguknak az otthoni munkavégzés lehetőségét.

Ma már a "szakirodalom" is bőséges a témában, pró és kontra. Egy halom cikk szól arról, hogy a home office-nak milyen veszélyei lehetnek, és miért jelent belépőt a teljes megcsúszáshoz, a határidők és a társadalmi kapcsolatok terén. Persze, többen már azt is felismerték, hogy a home office elsősorban akkor nem működik, ha a kontrollmániás főnök azt akarja, hogy ne működjön. Azonban még mindig sok cikkben vannak olyan általános tanácsok, amelyek nem ügyelnek az emberek sokféleségére.

Például amikor JobAngel nagyon is fontos tanácsokat ad a munkáltatóknak a home office kezeléséhez, akkor egy ilyet is megfogalmaz:

Legyen olyan előre kijelölt alkalom, amikor mindenkinek bent kell lennie az irodában.

Miért is? Ha olyan a munkaköröm, hogy kapom a feladatot, briefet, majd leadom a kész anyagot, akkor tényleg el kéne szúrnom fél/egy napomat csak azért, hogy megmutassam a képemet? (Nézzétek a fészen.)

Van egy másik cikk, aminek eleve az a címe, hogy mi a baj ezzel a formával. Idézek a cikkből:

Amikor a munkavállalók nem beszélgetnek, hanem chatelnek.
Amikor nem meetingelnek, hanem megosztott dokumentumokat kommentelnek.
Amikor nem átugranak a másik emeletre egy nespressoval, hanem skypeolnak.
Na ez az a viselkedési séma, ami megfelelő mennyiségű home office-al megkoronázva egészen rövid idő alatt ki tud nyírni bármilyen csapatot.

Már elnézést, de ez egy marhaság.

1. A munkavállalók ne beszélgessenek, és ne chateljenek, hanem esetleg meg lehetne próbálni dolgozni. Természetesen más az, ha váltanak pár szót vagy ventilálnak kicsit, de mivel kisebb erőfeszítést igényel szóban kommunikálni, mint bepötyögni valamit, még mindig jobb, ha a dolgozók chatelnek. Mert kevesebbet fognak, mint csacsogni. Arról nem is beszélve, hogy jó esetben akkor írok vissza, ha éppen nem vagyok flow-ban, míg ha szólnak hozzám, arra illik azonnal reagálni.

2. Ezerszer inkább kommentelek tele egy doksit, mint beszélgetek full fókuszvesztve mindenről IS, meg egy kicsit a fontos doksiról. Arról nem is beszélve, hogy a szó elszáll. Ha a feladat a lényeg, akkor a feladat által megkívánt munkaformában végezzük el. Brainstormingolni csak közösen lehet, tökéletesíteni egy jelentést pedig elmélyülve, egyedül.

3. Ha a másik emeletre átugrás alatt hárman állítanak meg, akiknek megígérek három dolgot, de nem jegyzem fel, akkor máris fél óra, mire átjutok a nespressómmal, meg három soha meg nem csinált feladat. Ha átértem, akkor kizökkentem a jöttömre nem számító kollégát, és a beszélgetésünk megzavarja az open office-ban sínylődő társait.

Szóval kedves cikkíró! Szocializálj csak, más majd dolgozik helyetted is.

digital-nomad-home-office-keyboard-6249.jpg

Forrás

Teljesen jogos az is, hogy ennek a munkaformának vannak veszélyei. Ugyanakkor sok veszély nem magából az otthon létből fakad, hanem a dolgozó személyiségéből. Egy emberorientált illetőnek kelleni fog a kollégák közelsége, de ha esetleg egy-egy napot bent tölt (nem a bent levés, hanem az ő igénye miatt!), az megoldás lehet. Annak, aki kevésbé önálló, jót tesz, ha mindig tud konzultálni a munkatársakkal, a főnökkel. Az elcsúszásra hajlamos illetőnek érdemes egy nappal korábbi határidőt "hazudni", és egy időgazdálkodási tréning sem lesz haszontalan az életében. És így tovább.

De egy feladatorientált, a barátaitól épp elég szociális ingert kapó, önálló, módszeres emberrel nem tehetsz jobbat, mint (ha igényli) megadod neki a home office örömét. Lesz olyan, hogy munkaidőben viszi a kutyáját kutyakozmetikushoz? Igen. Lesz olyan, hogy ledől húsz percre ebéd után? Remélhetőleg. A spanyolok egy órát is megengednek maguknak. Hatékonyabb lesz, mint az irodában, ahol megzavarják, nem tud húsz percet lazítani, sőt mosdóba sem akkor megy, amikor kellene? Igen. Sokkal.

A home office igényel némi belerázódást, beletanulást. De aki jól csinálja (és hagyják, hogy jól csinálja), az ódákat fog zengedezni róla. Ha pedig még nem tudod jól csinálni, keress meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://beszeljunkmegis.blog.hu/api/trackback/id/tr4715180914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.