Romantikus vagy bunkó? 

Egyszer voltam egy rendezvényen, ahol szóba elegyedtem egy férfiúval. Fél óra beszélgetés után megjegyezte: személyemben megtalálta az igazit, akire mindig is várt. 

Jártam én koncerten is, ahol elismerősen nyilatkoztam a gitáros virtuozitásáról, és másnap megkérte a kezemet. 

Egyszer vásároltam egy nagyobb értékű eszközt, és az eladó megjegyezte: ha hozzámennék, nem kellene bajlódni a tulajdonjog átruházásával. 

Egy lovardában a tulajdonos nagyokat csapkodott a ló hátsó felére, majd sejtelmesen a szemembe nézett, és azt mondta: igazából egy nő hiányzik neki, akivel ugyanezt tehetné. 

Nem, nem panaszkodom, és nem dicsekszem. Mögé akarok látni.

Olvasván ezeket, melyik ajánlatot vennéd komolyan, melyiket tartod romantikusnak, melyiket frappánsnak, és melyiktől viszolyogsz? Kis segítség ebben, ha nő vagy, mert férfiként biztosan egészen máshogyan esnek az efféle hirtelen jött lehetőségek - de talán még te is zavarba jönnél ezektől.

Bárki is legyél biológiai és társadalmi nemedben, segítek. Mindegyik ajánlat egyforma. És ezzel egyáltalán nem azt akarom állítani, hogy minden férfi egyforma. Egyáltalán nem. Mondom, hogy nem. Mindjárt meglátod, hogy egy nagyon is a férfiakkal empatizáló gondolatmenetet szeretnék megosztani. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a fenti férfiakban egy közös van: ezeknek a kéretlen kérőknek az ajánlata nem nekem szólt. Teljesen felcserélhető szereplő voltam. Mondom a tudományos magyarázatot.

Ha egy ivarérett korú, cselekvőképes, és a társadalom homályos kontúrokkal festett közmegegyezése alapján elfogadhatónak minősülő külsejű nőnemű egyed (azaz N) kilép az utcára, akkor jelentékeny esélye van eme eseménytől (ez lesz a T időpillanat) számítva akár 5 percen belül közös GPS-koordinátákra keveredni egy olyan férfival (F), aki őt azonnali hatállyal örök szerelme felől kész biztosítani. (Társadalmunk másik részét pedig örökre leszoktatták az offline udvarlásról, de ez majd egy másik péklapát cikk tárgya lesz.)

Mindezt egy egyenlettel ábrázolva:

N * T * (F ∞) ahol T ≤ 5

F egy úgynevezett kéretlen kérő. Különös ismertetőjele, hogy bármilyen, a fenti halmazok metszetébe tartozó nőnemű esetében felmerül benne a holtomiglan lehetősége. De mégis miért? Hiszen T ≤ 5 alatt N megismerése meglehetősen korlátos, de talán még a vonásainak és idomainak feltérképezése sem zajolhat le teljes körűen. Így az extrém esetektől eltekintve aligha hihetjük, hogy F lángolása specifikusan N-nek szól. 

Akkor mit akar F? Azt - mondanád. Nem feltétlenül. Kétségkívül létező opció az is, hogy a romantika remek multiplikátora a fehérneműre ható gravitációs erőknek, de jómagam hála az égnek rendelkezem a fenti szituációkban annyi lélekjelenléttel, köszönhetően épp néhány nagyszerű F lehorgonyzó hatásának, hogy rá szoktam kérdezni. F-ek jelentékeny része itt szokott összeomlani. 

Tudniillik a kéretlen kérők jelentékeny része egészen komolyan gondolja a holtomiglant. Mármint nem, de közben mégis.

Van egy széles férfiréteg, akik már rengeteg eszközt kipróbáltak az udvarlásra, és számos sérülést szereztek akár önnön eszközeiktől, akár a másik oldal reakcióitól. Mert valljuk be, tudunk mi nők kegyetlenek lenni az elutasítás során. Vagy nemet mondani és igent gondolni, esetleg fordítva. Nos, ők azok, akik sérüléseik, esetleg korai kötődési mintázataik folytán esetlenül közlekednek azokon a nőkkel teli GPS-koordinátákon. 

Légy ma éjjel a társam - vagy lépjünk feljebb kettőt

Márpedig szeretetre csaknem mindenkinek szüksége van, és egy párt kereső, értsd: szingli férfinak kevés helyen engedi meg a társadalom a kapcsolódási szükségletei felszínre hozását (hacsak nem az elemi fizikai igényekről van szó, mert akkor viszont tessék lankadatlan férfiállatnak lenni). Az egyébként vitatott tudományos hátterű Maslow-piramissal ábrázolt, de az életünkben nagyon is tetten érhető szükségleteink között előkelő helyen szerepel a valahova tartozás, a szeretet igénye. Szóval a képletünkben szereplő F m(agány) indexe feltehetőleg magas. 

Forrás Motivátor Magazin

Mindezzel nem akarom felmenteni a kéretlenül egy csaknem ismeretlen nőnemű lény aurájába való belemászást. Különösen annak tudatában nem, hogy az ilyesfajta közeledésekből az eseteknek egy bizonyos hányadában a nő Maslow-ja második szintjének sérülése is előállhat - ami egyértelműen elfogadhatatlan. Viszont egy egészségesebb ismerkedési kultúrához az vezetne, ha mint a kommunikációban általában, úgy itt is együttműködésre törekednének a felek. Minden egyes visszautasítás sebet ejt, és nem mindegy, mekkorát. Ez vezethet oda, hogy a férfi kéretlen kérővé válik, és vaktában kezd lövöldözni minden nőre. Amit jó, ha helyén kezelünk, és érintetlenül hagyja az önbecsülésünket. Hiszen nem a személyünknek szól, hanem N-nek.