A héten Magyarországon is elindul a pedagógusok Covid elleni vakcinázása, azaz a közoktatásban dolgozók hamarosan fellélegezhetnek. Ez nagyon jó hír, hiszen így a gyermekek visszatérhetnek az iskolába. A tanárok szerint a diákok többségének sokkal jobb a jelenléti oktatás, és ez igen könnyen hihető, ha a mélyszegény, rossz vagy semmilyen internetkapcsolattal rendelkező, netán az otthon már ezerféle konfliktust átélt gyerekekre gondolunk.
A felsőoktatási dolgozók oltásáról (beleértve a hallgatókkal érintkező nem-oktatókat is) viszont nincs hír. Akárhogy is kerestem, nem találtam szakszervezeti, rektori, de még egy egyszerű tanári felszólalást sem.
Miért nem esik szó az egyetemi dolgozók oltásáról? Optimista elképzelésem szerint egyszerűen nem jut eszükbe a döntéshozóknak, hogy a felnőtteket tanítók is veszélyeztetettek, és az még kevésbé, hogy a 18 éven felüliek oktatása sem olyan sima ügy ebben a kényszer-online formában. Természetesen még számos csoport van, akiknek a védelmét mielőbb meg kell oldani (például a bolti eladókét!), de hadd legyek most az egyetemi oktatók oltásának szószólója.
A felsőoktatás viszonylag gördülékenyen állt át az online formára 2020 tavaszán: a Z generáció így is, úgy is digitális bennszülött, és az oktatók jelentős részének sem okoz már gondot egy Teams vagy Moodle használata. A technikai feltételek is jobbak, mint a középiskolásoknál: elvileg az egyetemisták túlnyomó többsége rendelkezik valamilyen eszközzel, amivel online tud tanulni.
Photo by Andrea Piacquadio from Pexels
Csakhogy. A 2020. tavaszi hirtelen, kényszerből történő digitális átállást még kíváncsian, nyitottan élte meg a diákság. A második hullám alatti bezárás már kezdett kevésbé mulatságos lenni, és most, a harmadik home office-ban lenyomott félév derekán elmondhatjuk: van olyan hallgatói réteg, amely képzési idejének legalább a fele távoktatásban telik.
Az elméleti előadások esetében nem nagy gond, hogy a tanár távolról oktat: így is, úgy is leadja az anyagot. Viszont a gyakorlati kurzusoknál, főként a készségekre alapuló tudáselemeknél online nagyon sokat veszít a tanuló. Hiába a páros és csapatmunkára tervezett breakout roomok, hiába az egyéni konzultációk, éppen az vész el a legjobban a távoktatásnál, amit annyira szorgalmaznak a felsőoktatás megújulásáért harcolók: nevezetesen a problémamegoldás, önálló felfedezés, a gyakorlati projektek. Teamsen nem lehet laborgyakorlatozni, empirikus vizsgálatokat készíteni, de még egy nyelvóra is ezerszer körülményesebb, mert a a megértéshez 70%-ban hozzájáruló nonverbális információ laposodik el kétdimenziósra.
Arról nem is beszélve (és ez a fő gond), hogy azt csak képzeljük: az egyetemistának van gyors netje, jó laptopja, külön szobája. Számos diák, aki hazakényszerült a kollégiumból, most otthon a kisebb testvéreit oktatja-felügyeli, vagy a szüleivel osztozkodik a gyenge interneten. Vannak, akik csak mobilról tudnak csatlakozni a Teamsre, és ha azt hagyjuk is, milyen immerziót és kezelhetőséget jelent egy ötcolos kijelzőn nézni a tanórát, azt már nehéz elfelejteni, mennyit romlik egy ilyen diák látása a hónapok alatt.
Nem beszélve azokról a tanulókról, akiknek eddig a kollégiumi/könyvtári számítógépeken volt lehetőségük tanulni, és most otthonról egyszerűen nincs laptopjuk, mert nincs rá pénz!
Kezd tehát problémás lenni a helyzet, és a jövő értelmiségének képzéséről beszélünk!
Röviden tehát:
- nem mások ellenében, hanem más veszélyeztetett rétegek mellett
- az értelmiség képzésének érdekében
- a jelenléti oktatás legkésőbb szeptemberi visszaállítása céljából
szorgalmazom, hogy az egyetemi oktatók is részesüljenek célzott vakcinaprogramban.
