Beszéljünk mégis

Inspiráljon téged a LinkedIn!

Görbe tükör a karrierfészbukról

2021. augusztus 31. - HargitaiE

Minden közösségi oldalnak megvan a maga bukéja, a saját haszna és a saját hülyeségei. Még a LinkedIn az, amit legalább nem csukunk be pánikszerű sebességgel, ha valaki mögénk lép. Ennek ellenére vannak olyan sajátosságai (?) kilengései (?), amelyek miatt sűrűn támad kedvem kínomban röhögni. Most továbbmegyek, és görbe tükröt állítok az igazi hardcore LinkedIn-huszárok elé. Tessék kellő humorérzékkel kezelni, elvégre én is ilyeneket posztolok. Mert amikor másfélét, akkor úgyis mindig lefagynak az ismerőseim.

A LinkedIn a karrier- és énmárkaépítés Facebookja. Itt nem a nyaralási fotókkal meg a gyönyörű pocaklakóval kell flexelni, hanem az üzleti vagy szakmai sikereiddel. Negatív felhangú tartalmat, kritikát, nem hurráoptimista kicsengésű posztot elhelyezni tilos (vagyis csak a Füredijulinak szabad, de legalább ő tényleg zseniálisan csinálja). Hardcore verzióban a cégek osztják meg, hogy mennyire odafigyelnek a dolgozóikra, hiszen hetente egyszer bevisznek két ványadt banánt gyümölcsnap formájában, vagy nem bánják, ha a kollégák ellentételezés nélkül full hülyét csinálnak magukból heti háromszori, cégespólóban való szelfizkedéssel. Vagy fontos számukra a diverzitás, ezért aztán tegnap felvettek egy kismamát, holnap meg egy siketet fognak a call centerbe. Sőt, a helyi kórház gyerekosztályát is kimeszeltették a dolgozóikkal szombaton társadalmi felelősségvállalás címén, ld. még más himbilimbijével verni a csalánt.

pexels-pixabay-267350.jpg

No de mit posztoljon az ember, ha szabadúszó, és mit, ha a szakmai karrierjét akarja a kirakatba tenni?

Először is csakis pozitív vájbokat. Tipikus szüzsék:

Nehézségem volt, de összeszedtem magam, vizualizáltam a sikert, és lásd, az Univerzum megmutatta az utat, és most ezt a yachtomról posztolom. Akarod tudni, hogyan? Akkor kapcsolódjunk!

Köszönöm a munkaadómnak, hogy támogat a karriercéljaimban. Ma is elmehettem tíz perccel az egyórás túlóra vége előtt, hogy odaérjek arra a képzésre, aminek köszönhetően majd 1500 forinttal több lesz a nettóm, és ugyanennyivel, csak darabra, a feladatom.

Jó, ha nem csak magadról írsz, hanem másokhoz is odadörgölőzöl.

Gratulálok, ez igen, megcsináltad a LinkedIn ötdolláros problémamegoldó karanténképzését, ez tényleg remek!

Igazán hasznos és inspiráló poszt, megérte hajnal egykor alvás helyett a feedemet görgetni! Én is hiperpozitív lettem tőle!

A burkolt reklám is jöhet, csak ágyazd okoskodó kommentbe:

Ösztönző gondolatok, inspiratív poszt, ez igen! Gratulálok! Mi a [céged neve, linkelve, tagelve, főbb céges hashtagekkel ellátva]-nál is kruciálisnak tartjuk az agilis működést. Legutóbbi workshopunkon lehetőséget biztosítottunk junior XYZQ app developer teamünknek, hogy megismerhessék az agilis Kanban 2021-es KPI-ait, és mondhatom, igazán gyümölcsöző nap volt!

És hát most, hogy hamarosan nekiállunk lebontani a kerti sufnit, arra gondoltam, hogy én is megírom egy inspirálóan ösztönző, kapcsolatépítő, mozgósító posztban a lelkesítő, inspiratív és innovatív projekt során szerzett tapasztalataimat. Valahogy így.

Kemény napon vagyunk túl. Köszönöm az UnToolshed Team #untoolshedisthefuture összes tagjának, név szerint @Pistának @Fecónak és @Jóska bának az áldozatos munkát! A projekt megtervezését természetesen a Scrum alapelveinek megfelelően bonyolítottuk le, azaz Pista és Fecó mint a bontó szerepkör képviselői két doboz sör között sprintekben esett neki a sufni oldalfalának, Jóska bá pedig jó Scrum Guide módjára ismertette az alapelveket #nearramerráddőlbzmeg Boldog vagyok, hogy ilyen jól szervezett, lelkes, innovatív team tagja lehetek. Mellékelek egy fotót is a projektzáró eseményünkről. Á, inkább nem.

Tiszteletet a négyeseknek!

Sőt, a hármasoknak, ketteseknek is

Véget ért a tanév, a diákok szeptemberig kikapcsolódhatnak, élvezhetik a nyarat. Bár lehet, hogy nem is annyira feledkezhetnek meg az iskoláról, hiszen van, ami utánuk nyúljon a kerti bunkerbe, a medencébe vagy a nagyi konyhájába. Mégpedig a kitűnőkultusz. Annak is a népi, hadd ne mondjam, proli verziója, amikor a szülő áruba bocsátja gyermeke bizonyítványát néhány perc népszerűségért cserébe. Néha még tárgyak is járnak érte.

A Fővárosi Nagycirkusz például ingyenjegyet ad a kitűnő tanulóknak. Egy ásványvízmárka pályázatán laptopot kaphat a színötös, de van ingyenes strandbelépő is az eminenseknek.

Sőt, a regionális hírportálok (pl. FEOL) már évek óta megjelentetik a színötös diákok fényképét.

A Fejér Megyei Hírlap és a feol.hu idén is meghirdeti a népszerű Színötös pályázatot: bemutatjuk azokat az általános iskolás Fejér megyei tanulókat, akik kitűnően teljesítették a 2020/2021-es tanévet, bizonyítványukban csupa ötös (jeles, példás, kitűnő) sorakozik és eredményüket büszkén vállalva jelentkeznek felhívásunkra.

Jelentkezni kizárólag az alábbi űrlap kitöltésével és a kért dokumentumok – jó minőségű portrékép az általános iskolás színötös diákról, szülői hozzájáruló nyilatkozat, a bizonyítvány másolata – feltöltésével lehet.

A színötös tanulók portréit hírportálunkon, valamint a megyei napilapban is megjelentetjük. Arra biztatjuk tehát a tanévet kitűnően teljesítő diákokat: csatlakozzanak a színötösök csapatához!

Most egy pillanatra hunyjunk szemet afölött, hogy ezek a lapok diákok százainak-ezreinek személyes adatait, fotóját, szüleinek nevét, iskolájának-osztályának pontos adatait gyűjtik. Nyilván biztonságos rendszerben, csakis a kampány ideje alatt tárolják az adatokat, és utána megsemmisítik azokat. Azzal pedig mi probléma lenne, hogy a tavalyi, azelőtti, és így tovább fotók névvel, iskola nevével és osztállyal szerepelnek mind a mai napig a neten. Ezer szerencse, hogy nem vagyok pedofil, mert jártam sourcing 'legális netes adatbányászat' képzésre, és elég hajmeresztő mélységekig ki tudnám kutatni a gyerekek életét pusztán nyilvános adatokból. No de ezt a részt tényleg hagyjuk meg a kaletagáboroknak.

Foglalkozzunk inkább a kitűnőséggel! A kitűnő diák az osztályban rendszerint közutálatnak örvend, és eminens létéhez pontos hazaérés, ebéd után a lecke fölött estig görnyedés, dolgozat előtti gyomorgörcs társul. A négyest a szülei sajnálattal vagy megvetéssel kezelik. Van még a zseni, aki kisujjból kirázza a tananyagot, de ő is szenved attól, hogy kortársaival nem találja a közös hangot, nem érdekli a Minecraft, csak a Mateking. Mi lesz a kitűnő tanulóból, ha felnő? Először is nyilván valami menő egyetemen tanul tovább. Aztán koppan. Mert egyetemen bizony van, hogy a kettes az áhított jegy. Kemény önismereti, személyiségfejlődési kihívás 19 évesen átállítani egy komplett értékrendet!

pexels-andrea-piacquadio-3808057.jpg

Forrás: Pexels

Nézzük, mit árul el egy diák teljesítményéről, ha kitűnő. Először is kevés kivétellel azt, hogy a diáknak értelmiségi szülei vannak. A magyar iskolarendszer szelektív, és nem komprehenzív, azaz vannak a jó meg a rossz (no meg a C) osztályok, a bukott kihullik, és valamiféle parkoltató csoportba kerül. Az értelmiségi gyerekek ugyanúgy szegregálódnak, mint a szalagmunkások fiai-lányai, és alig érintkeznek egymással. Szakiskolában alig látunk művelt, választékos beszédű diákot, mert Magyarországon a szakmunkának nincs sok presztízse (csak fizetése). Így gyakran mire 18 éves lesz valaki, már teljesen szétnyílik az olló az okos, szép, szorgalmas, jólnevelt diákok meg a buta, ápolatlan, hanyag, verekedős kölkek között. Akik, ha nem csak az ötöshöz társulnának pozitív tulajdonságok, még a végén meg tudnák mutatni, hogy valójában egész okosak.

Másodszor is a kitűnőség egy ismeretbővítő, nem elsősorban a készségek fejlesztésére építő iskolarendszerben azt árulja el, hogy a diáknak jó a memóriája, és hallgat a tekintélyszemélyekre, azaz megcsinálja a házit és a szorgalmit is.

Harmadszor azt is jelenti, hogy ez a diák nem disztingvál. Nincs olyan, ami nagyon érdekli, vagy ha van, nem fordít rá több energiát. Mindent egyforma erőbedobással old meg.

Ha Katika és Pistike a magyar iskolarendszerben kitűnő, az egyben azt jelenti, hogy rengeteg adatot, műveltségi információt és haszontalan tényt képesek megtanulni, de még arra sincs garancia, hogy mindezeket egy-két év múlva is tudni fogják.

Lássuk, hogy ehhez képest 2021-ben milyen készségeket igényel a munkaerőpiac.

1. Reziliencia és alkalmazkodás (mármint a váratlan helyzetekhez) - hát, váratlan négyes miatt láttunk már gyereket ablakon ugrani...

2. Digitális készségek - iskolája válogatja

3. Kommunikáció, beleértve az interkulturális és akár távoli teamek közötti egyeztetés készségét - szegregált versenyistállóban elképzelhetetlen.

4. Érzelmi intelligencia - ilyen tárgyból nincs év végi jegy

5. Szakterületek közötti együttműködés - még a fizikán tanultakat se hasznosítják kémián, hagyjuk is.

6. Vezetési készség (változó körülmények között is) - erre esélyük nincs, hiszen kuss a nevük.

7. Változásmenedzsment - kötve hiszem.

8. Stressztűrés - na igen, erre megtanít az iskola.

9. Időgazdálkodás - nyilván ezért kell bent lenni a suliban estig.

10. Kreativitás - Isten őrizz...

Ezek közül a (még élő) kitűnők bizonyos mértékben reziliensek és stressztűrők lehetnek, hiszen még nem lettek öngyilkosok a teher alatt. Valamennyire nyilván az időgazdálkodás is megy nekik, hiszen jól zsonglőrködnek a sok házi feladattal, de ahogy említettem, súlyozni már nem tanulnak meg (vagy legfeljebb akkor, ha emellett támogató közegben vannak). Ami igazán szomorú: a sok magolós tárgyra kapott ötös köszönőviszonyban sincs a kreativitással, a projektek átlátásának, a kommunikációnak a képességével.

Egy tipikus ötös voltaképpen egy szellemi kalitkában él. Természetesen számos kivétel létezhet. Sőt, ha valaki így él, az sem jelenti azt, hogy később sikertelen lesz. Én még egyetemen is kitűnő voltam.

De hogy pusztán az ötösök hajszolása nem szerencsés, és jóval több sikerélményt nyújt önmagához képest értékelni a diákot, az biztos. Az olimpián is indul egy csomó nem-aranyérmes: ha nincs esélyük, miért is vesznek részt a megmérettetésen? Pontosan azért, hogy időről időre fejlődjenek. Önmagukhoz képest. Ha pedig az ötösökből akarunk vezetőket faragni, akkor ne felejtsük el megvizsgálni, vajon mennyire egészséges lelkű az, akinek soha semmi nem sikerülhet négyesre.

Oltogassátok csak az oktatókat!

De lehetőleg most már vakcinával

A héten Magyarországon is elindul a pedagógusok Covid elleni vakcinázása, azaz a közoktatásban dolgozók hamarosan fellélegezhetnek. Ez nagyon jó hír, hiszen így a gyermekek visszatérhetnek az iskolába. A tanárok szerint a diákok többségének sokkal jobb a jelenléti oktatás, és ez igen könnyen hihető, ha a mélyszegény, rossz vagy semmilyen internetkapcsolattal rendelkező, netán az otthon már ezerféle konfliktust átélt gyerekekre gondolunk.

A felsőoktatási dolgozók oltásáról (beleértve a hallgatókkal érintkező nem-oktatókat is) viszont nincs hír. Akárhogy is kerestem, nem találtam szakszervezeti, rektori, de még egy egyszerű tanári felszólalást sem.

Miért nem esik szó az egyetemi dolgozók oltásáról? Optimista elképzelésem szerint egyszerűen nem jut eszükbe a döntéshozóknak, hogy a felnőtteket tanítók is veszélyeztetettek, és az még kevésbé, hogy a 18 éven felüliek oktatása sem olyan sima ügy ebben a kényszer-online formában. Természetesen még számos csoport van, akiknek a védelmét mielőbb meg kell oldani (például a bolti eladókét!), de hadd legyek most az egyetemi oktatók oltásának szószólója.

A felsőoktatás viszonylag gördülékenyen állt át az online formára 2020 tavaszán: a Z generáció így is, úgy is digitális bennszülött, és az oktatók jelentős részének sem okoz már gondot egy Teams vagy Moodle használata. A technikai feltételek is jobbak, mint a középiskolásoknál: elvileg az egyetemisták túlnyomó többsége rendelkezik valamilyen eszközzel, amivel online tud tanulni.

pexels-andrea-piacquadio-3775128.jpg

Photo by Andrea Piacquadio from Pexels

Csakhogy. A 2020. tavaszi hirtelen, kényszerből történő digitális átállást még kíváncsian, nyitottan élte meg a diákság. A második hullám alatti bezárás már kezdett kevésbé mulatságos lenni, és most, a harmadik home office-ban lenyomott félév derekán elmondhatjuk: van olyan hallgatói réteg, amely képzési idejének legalább a fele távoktatásban telik.

Az elméleti előadások esetében nem nagy gond, hogy a tanár távolról oktat: így is, úgy is leadja az anyagot. Viszont a gyakorlati kurzusoknál, főként a készségekre alapuló tudáselemeknél online nagyon sokat veszít a tanuló. Hiába a páros és csapatmunkára tervezett breakout roomok, hiába az egyéni konzultációk, éppen az vész el a legjobban a távoktatásnál, amit annyira szorgalmaznak a felsőoktatás megújulásáért harcolók: nevezetesen a problémamegoldás, önálló felfedezés, a gyakorlati projektek. Teamsen nem lehet laborgyakorlatozni, empirikus vizsgálatokat készíteni, de még egy nyelvóra is ezerszer körülményesebb, mert a a megértéshez 70%-ban hozzájáruló nonverbális információ laposodik el kétdimenziósra.

Arról nem is beszélve (és ez a fő gond), hogy azt csak képzeljük: az egyetemistának van gyors netje, jó laptopja, külön szobája. Számos diák, aki hazakényszerült a kollégiumból, most otthon a kisebb testvéreit oktatja-felügyeli, vagy a szüleivel osztozkodik a gyenge interneten. Vannak, akik csak mobilról tudnak csatlakozni a Teamsre, és ha azt hagyjuk is, milyen immerziót és kezelhetőséget jelent egy ötcolos kijelzőn nézni a tanórát, azt már nehéz elfelejteni, mennyit romlik egy ilyen diák látása a hónapok alatt.

Nem beszélve azokról a tanulókról, akiknek eddig a kollégiumi/könyvtári számítógépeken volt lehetőségük tanulni, és most otthonról egyszerűen nincs laptopjuk, mert nincs rá pénz!

Kezd tehát problémás lenni a helyzet, és a jövő értelmiségének képzéséről beszélünk!

Röviden tehát:

  • nem mások ellenében, hanem más veszélyeztetett rétegek mellett
  • az értelmiség képzésének érdekében
  • a jelenléti oktatás legkésőbb szeptemberi visszaállítása céljából

szorgalmazom, hogy az egyetemi oktatók is részesüljenek célzott vakcinaprogramban.

Kérdőívszerkesztés felhasználóbarát módon

Kérdezz hatékonyan!

Amikor egyetemista voltam, megtapasztaltam a kérdőív-kitöltések kunyerálásának minden elkeserítő, megalázó és komikus oldalát – ráadásul nekem külföldiek körében kellett tarhálnom, akik sokszor azt sem tudták, pontosan mit akarok… elmondani meg nem lehetett nekik a megfigyelői paradoxon miatt.

Megfigyelői paradoxon: a kutatásmódszertan Murphy-törvénye. Ha ismered a célt, amiért figyelnek, kérdeznek téged, az tudat alatt vagy tudatosan módosítani fogja a viselkedésedet. Ha például odamegyek egy palóc nénihez, hogy most szeretném megfigyelni a szép ízes palóc beszédét, akkor a lehető legpestiesebben fogja elmagyarázni a szövőszék működését – mert a fejében az van, hogy a fővárosban beszélnek szépen. Vagy éppen annyira meg akar felelni, hogy ügyel minden szavára – így a legkevésbé lesz autentikus a végeredmény. Ezért alkalmazzák azt a trükköt a nyelvészek, hogy etnográfusnak vagy egyszerű érdeklődőnek adják ki magukat. Írásos kérdőívnél még nehezebb a dolog, mert csak nagyon trükkösen lehet hatékonyan kérdezni.

Szóval itt vagyok én, aki még emlékszik, milyen logisztikai komplikációk árán írta meg a szakdolgozatát, és aki szeretné visszaadni az Univerzumnak, hogy a megfelelő pillanatban mégis mindig megvolt a segítség. Ezért aztán minden kérdőívet kitöltök, amivel megfáradt egyetemistákat segíthetek.

Kár, hogy mostanában elég sok olyat találok, amitől én fáradok meg. Ezért összeállítottam ezt a gyorstalpalót, hogy a kérdőíved valóban arra kérdezzen rá, amit tudni akarsz, és a kitöltőnek se menjen el a kedve. Bónusz előny, hogy valid eredményeket prezentálhatsz egy tudományos munkában vagy előadáson, netán alaposabban megismered a terméked célközönségét. Kérdezéstechnikai tanácsaim általánosak, de a beállításokkal kapcsolatos tippjeim a Google Formsra vonatkoznak. Az elv minden kérdőívszerkesztőnél működik.

Adatvédelem

Ha nem gyűjtesz e-mail címeket vagy más személyes adatokat, azaz a kérdőív anonim, akkor nem kell adatvédelmi tájékoztató. Máskülönben kell!

Leírás

A kérdőív leírásában nyered meg vagy veszíted el a kitöltődet. Itt csak annyit írj, ami feltétlenül muszáj: ügyelj a megfigyelői paradoxonra. Az utolsó két mondat (már ha igaz) így hangozzon:

A gyűjtött adatok kizárólag tudományos kutatáshoz/piackutatáshoz [a megfelelőt írd bele] kerülnek felhasználásra. A kitöltés önkéntes és anonim; kb. XXX percet vesz igénybe.

Kérdezéstechnika

A legfőbb hiba, ha túlságosan ráfókuszálsz a hipotézisedre vagy várt eredményedre, ezért valahogyan sugallod a „helyes” választ. Kérdezz egyszerűen! Legyél inkább szájbarágós, mert az adatközlőd neked tesz szívességet, az idejéből áldoz rád. A UX (user experience) szemlélet azért hasznos a kérdőívszerkesztésben, mert segít a felhasználó fejével gondolkodni. A legfőbb tanácsom: olvasd fel magadnak a kérdésedet, lehetőleg hangosan. Ha hülyén hangzik, akkor módosítsd. Ha csípőből eszedbe jut valami idétlen válasz, szintén. Mert akkor rosszul fogalmaztál, és nem a megfelelő képzeteket hívod elő a válaszadóból. A kérdezésnél elengedhetetlen a végtelen precizitás, és soha ne alapozz arra, hogy a válaszadó úgyis érti. Sokfélék vagyunk, sokféleképpen fogják érteni.

Nem tudom/nem válaszolok

Legyen ilyen lehetőség ott, ahol ez reálisan előfordulhat! Nem elég az sem, ha a leírásban feltünteted, hogy amit a válaszadó nem tud, azt hagyja ki. Ugyanis ő a kérdőív sűrűjében erre már nem emlékszik, sőt sokakban van olyan megfelelési kényszer, hogy mindenképpen kattintani fognak – és „tippelni”. Például itt az játszódott le bennem, hogy "tudja a fene, de gondolom, igen". Az én igenem pedig pont ugyanolyan értékű igen lesz, mint azé, aki biztosan tudja.

Pontosíts, pontosíts, pontosíts!

A válaszadó siet, multitaskol. Dolgozz a keze alá! Itt van például ez (az első szón lendüljünk át - fáj, de ez van):

A kérdező nyilván úgy értette, hogy szerinted egy látássérült képes-e felszolgálni. Nem kell azonban aspergeresnek vagy egyéb módon mindent szó szerint vevős fajtának lenni ahhoz, hogy valaki így értelmezze: valószínűnek tartom, hogy valaki pincérnek alkalmaz egy látássérültet / akár (megtörtént eset) van annyi fantáziám, hogy látok magam előtt egy vak pincért. (Az már csak hab a tortán, hogy ez nem egyetértős kérdés, azaz rossz a skála magyarázata is. Bónusz: mennyi lehet a látásmaradványa, mert egy félig vak, félig sasszemű szerintem simán.)

Javaslat: Szerintem egy látássérült ember is képes pincérként dolgozni. Vagy Szerintem egy minimális látásmaradvánnyal rendelkező személy is megállhatja a helyét pincérként.

Vagy itt:

Az ismeretek és az attitűdök keverednek, a végén egy bónusszal. Vedd a fáradságot, szedd össze a gyógyszerek jellemző ismérveit és a fő tévhiteket.

A kedvencem a covid-kérdőívek özöne. Mazochista lehetek, mert tavasszal tucatjával töltöttem ki a hogy viseled a karantént típusú kérdéssorokat. Mindegyikben akadt valami hasonló:

 

Volt problémám (mert az előző kérdésben nem specifikálták, milyen problémára gondolnak): szervizben volt a kocsim. Ez akadályozott a többi emberhez való eljutásban. Erre gondoltatok? Vagy arra, hogy voltam-e annyira zárkózott, hogy nem tudtam kapcsolódni az emberekhez? Fogalmazzatok már pontosan!

Ugyanígy a lenti kérdésnél: pontosan miért aggódom? Hogy nem jól használják, hogy nem eléggé használják az atomot, hogy elszabadul egy röntgengép, hogy az oroszok beteszik a lábukat Paksra, hogy Pakson Csernobil lesz? Valószínűleg az utóbbi, de akkor tessék azt írni!

Javaslat:

Ön tart-e egy esetleges nukleáris katasztrófától Magyarországon (Pakson)?

Ön tart-e a paksi atomerőmű egy esetleges meghibásodása miatti nukleáris katasztrófától?

Vagy ez:

Az életszínvonalas kérdés után nehéz eldönteni, hogy anyagi téren vagyok-e elégedett, vagy ez már általános lelki elégedettség.

Javaslat: Mindent egybevéve (anyagiak, egészség, család) mennyire elégedett az életével?

Mutatok egy korrekt megoldást:

 

Ne sugallj!

A megfogalmazás, de még a válaszlehetőségek hossza is vezeti a válaszadó kezét! Mint a KRESZ-vizsgán, ahol mindig a leghosszabb válasz a jó (de ha nem is, mi erre álltunk rá).

Na, kinek fordult meg a fejében, hogy a hulladék a „jó” válasz? Egyébként pedig, ha többet lehet választani, akkor miért melyik a kérdés? Biztosan csak egy lesz a jövő energiaforrása? 

Szintén fontos: ha skálát alkalmazol, akkor legyen kiegyensúlyozott! A legjobb, ha az 1-es: egyáltalán nem, a 3-as a so-so, az 5-ös pedig az abszolút. Ha a skálát elbénázod, a válaszadód mindenképpen egy szorongó lelkisérült lesz:

És ha esetleg megpróbálnál tiltakozni ellene, akkor maximum elkönyvelnek bizonytalan embernek.

Segíts a válaszadónak!

Ha valami nagyon specifikusat kérdezel, magyarázd el alaposan!

Mi a tök az a Smart Grid? Itt, ha már szociológiai jellegű a kérdőív, valamint a leírásban nem szerepelt, hogy csak szakembereknek szól, akkor adjuk meg a lehetőséget a válaszadónak… Sőt, először döntsük el, hogy csak szakemberek szakmai véleményére vagyunk kíváncsiak, vagy átlagemberek vélekedéseire is. Ha utóbbi, akkor írjuk le, mi az a Smart Grid (nem, ne kelljen gugliznia, neked tesz szívességet a kitöltéssel!).

Ugyanígy érdemes lett volna fél mondatban pontosítani. Milyen osztályok, milyen határok?

Minél pontosabban, hogy ugyanazt értsétek alatta. Itt például máig nem tudom, milyen weboldalra kell gondolnom.

 

Van, amelyik pocsék, a másik meg kiváló. A kérdező szakdolgozata erősen esélyes az elsőre.

Van, amikor szimplán nem beszélni magyar. Előző kérdés: önkénteskedett-e a járvány alatt?

Nem, kizárólag mások segítségével akarok működni. (És ezt egyetemi prof jegyzi. A kutatás orosz-magyar, de ennél még a Google is jobban fordít.)

Ezt sem értettem:

Nem, a szobatársam egy másikban, csak átjár aludni.

pexels-pixabay-220210.jpg

Forrás: Pexels/Pixabay

Zseniális még:

Az egyébhez kedvem lenne beírni, hogy amikor a Predator kerget az utcán, na, akkor nagyon. De remélem, az autóvezetés is ellehetetleníti a hírolvasást.

Ehhez pedig nincs megoldásom. Gondolom, az állítás teljes mértékben igaz, de akkor miért gondoljak a saját családomra?

Logikázz!

Tipikus hiba, hogy a kérdőív akarva-akaratlan előfeltevést tartalmaz. Ezt úgy lehet kivédeni, hogy öt percet szánunk a függő kérdések szerkesztésének tudományára (Panel hozzáadása, Ugrás a válasz által meghatározott szakaszra), és akire nem érvényes egy kategória, annak nem teszünk fel olyan kérdést.

Ők lesznek a barátaid.

Mutatok egy példát:

A két lehetőség: igen/nem. A válaszadás kötelező. De mi van azzal, akinek nincs gyereke? És mi van azzal, aki már eleve közel volt a gyermekeihez? Mit mér akkor ez a kérdés? És milyen konferencián hoznak ki belőle a brit tudósok valami egetverőt?

Vagy ennél. A leírás nem köti ki, hogy csak ivók tölthetik ki a kérdőívet, sőt van is olyan kérdés, hogy milyen gyakran iszol, a válaszlehetőségek között a soha opcióval. Nosza, legyünk jó fejek, töltsük ki.

 

Nos, így, hogy sosem iszom, felőlem mindegy, hogy más fröccse miből van. De a kérdező valóban tisztítani fogja majd a válaszokat, és kiszedi az antialkoholistákét?

Ugyanebből a kérdőívből egy dupla fail. Nem járok fesztiválra, és ha járnék, nem innék alkoholt. Ilyenkor mi van?

 

Ismét az előfeltevés okozza a problémát:

(Az igekötő tényleg nem megy ezeknek...) Ilyenkor is az a megoldás, hogy először megkérdezzük: Vásárol-e valamilyen terméket azért, mert sportoló népszerűsíti? Függő kérdés: Milyen típusú terméket vásárol sportoló hatására?

Itt pedig nem értem, ha a kérdés az, hogy honnan szerzem az információimat az elektromos autókról, akkor miért informativitás tekintetében kell megítélnem a médiumokat? Lehet, hogy én a legkevésbé informatív Blikk Nőkben olvastam egy cikket, hogy Zimány Linda e-BMW-vel feszít. Akkor most mit jelöljek?

Javaslat: 1) Mennyire foglalkozol az elektromos autókkal? 2) Honnan szerzed az ismereteidet? (magazin, tv, személyes, stb) 3) Mennyire tartod ezeket megbízható forrásnak?

Demográfiai adatok

Javaslom, hogy ezeket tedd a kérdőív végére. Ugyanis rögtön az elején kifaggatni valakit a legbensőbb dolgairól, még anonim formában sem kellemes. Adj először te! Értelmes, élvezetes kérdéseket. Aztán jöhet a faggatózás.

Amit gyakran látok elrontva, az a foglalkozás és a végzettség. Ha nem túl lényeges, én a foglalkozásnál azt szoktam tenni, hogy a három nagy szektort (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás) teszem be, és egy másik kérdésben a státuszt (inaktív, alkalmazott, vállakozó, stb.).

 Ez a lista például azt sugallja, minden más terület le van ejtve.

A kérdőív szerkesztése szerintem kifejezetten élvezetes foglalatosság, és mivel egyszerű Józan Paraszti Ész kell hozzá meg öt perc IT-okosítás, egyszerűen nem értem, hogyan keringhet a neten ennyi ócska, semmire nem jó, de aztán világraszóló cikkekhez eredményt szolgáltató kérdőív. Őszinte leszek. Különösen felba, trallala, felbőszít, ha mindezt egy egyetemi kutató követi el -márpedig a legtöbb példámat nem zöldfülű BSc-sektől szedem, akiknek még meg is bocsátom a bénázást (ismerve a magyar felsőoktatást, kész csoda, ha egyáltalán kérdőívben, értsd, emprikus kutatásban gondolkodnak). Szóval legalább kutatók, ne! Ha nem megy a logika, kérjétek fel a szomszéd Mari nénit vagy Józsi bácsit egy konzultációra.

 

 

 

 

Halál oka: hivatalos levél elolvasása

Szövegoptimalizálási tippek, hogy ne nyírd ki az ügyfeledet

Hozzájutottam egy levélhez, amelyet a Vodafone írt az ügyfelének, és amitől a teljesen átlagos szövegértési képességű ügyfél kis híján szívinfarktust kapott.

A levelet változtatás nélkül közlöm. Olvasóim, tippeljetek, mi lehetett az előidézője, és mit is jelent ez igazából.

Tájékoztatjuk, hogy a Vodafone Magyarország Zrt. és Ön között a XXX számú SIM-kártya és a hozzá tartozó 70XXX hívószámra vonatkozó előfizetői szerződéssel kapcsolatban kérelem érkezett. A kérelmező, büntetőjogi felelőssége tudatában úgy nyilatkozott, hogy a fenti SIM kártya törvényesen került a birtokába, annak használatára jogosult.

A fentiek miatt az Önnel kötött előfizetői szerződést az Általános Szerződési Feltételek 7.1.3. pontjában foglaltak alapján e levél kézhezvételétől számított 25. napon felmondjuk. Ez esetben az előfizetői szerződés megszűnésének napja, ezen nap elteltét követő első nap. Az előfizetői szerződés megszűnésével a SIM kártya továbbra is használható marad, azonban az előfizetői jogviszony a kérelmező nevére kerül átírásra.

Amennyiben az előfizetői szerződést továbbra is fent kívánja tartani, kérjük, jelezze személyesen bármelyik üzletünkben vagy telefonos ügyfélszolgálatunkon 25 napon belül! Határidőn belüli jelzés esetén az előfizetői szerződés nem kerül felmondásra. Együttműködését és megértését előre is köszönjük!

Amennyiben további kérdése adódna szolgáltatásunkkal kapcsolatban, hívja ügyfélszolgálatunkat! Munkatársaink készséggel állnak rendelkezésre.

Szabad a gazda?

A feltöltőkártyás ügyfeleknek évenként kötelező adategyeztetés során az ügyfél a névváltoztatás utáni, új nevét adta meg, mivel a régit, amivel még anno a SIM kártyát vette (érthetően) nem fogadta el a rendszer. A rendszer megeskette, hogy tényleg így hívják, és jelezte, hogy az adategyeztetés sikeres volt. Mindezt egyébként már a telefonos ügyfélszolgálat és némi Sherlock Holmes-technika segítségével sikerült felidézni és összekapcsolni a levéllel. Az ügyfél addigra már közel járt az infarktushoz, ugyanis a sok hivatalos fordulat, büntetőjogi felelősség, felkiáltójel hatására lepergett előtte, hogy elveszik tőle a telefonszámát.

Mi volt félreérthető a levélben?

Kezdjük ott, hogy maga a levél. A Vodafone rendszere azt hitte, a SIM kártya gazdát cserélt. Pedig ha az adategyeztetés során az előfizető anyja neve, lakcíme, születési helye, ideje ugyanaz marad, akkor nyilvánvalóan pusztán névváltoztatásról lehet szó, nem arról, hogy a SIM kártya új emberhez tartozik.

Tájékoztatjuk, hogy [...] kérelem érkezett: ennek a fordulatnak konvencionálisan az a jelentése, hogy szólnak, valaki más kérelmet adott be. A saját magam által benyújtott kérelemről nem is kellene engem tájékoztatni. Azaz az előfizető azt hihette, hogy valaki szeretné használni ezt a telefonszámot.

kérelmező, büntetőjogi felelőssége tudatában úgy nyilatkozott, hogy a fenti SIM kártya törvényesen került a birtokába: egek, akkor már nála van a kártyám, vagy mi van? A kérelmező után meg nem kell vessző.

az Önnel kötött előfizetői szerződést [...] felmondjuk: egek, akkor most kezdjem el végigriadóztatni az összes kapcsolatomat, hogy nem fognak elérni?

előfizetői szerződés megszűnésének napja, ezen nap elteltét követő első nap: már megint nem kéne vessző, és akkor most hányadikán is?

Egy karakán ügyfélnek ezen a ponton rendül meg a bizalma a szolgáltatóban, egy kevésbé karakán pedig ezentúl nem tud gyomorgörcs nélkül gondolni a piros mobilcégre. Megéri ez nektek, Vodafone?

pexels-andrea-piacquadio-3812746.jpg

Photo by Andrea Piacquadio from Pexels

Mit javasol a szövegoptimalizáló?

Először is elkalandozik a UX felé, mert a rendszert javasolja józan paraszti észre optimalizálni. Úgy kellene beállítani az adategyeztetős felületet, hogy amennyiben csak egy adat változik, akkor ne küldjön ilyen levelet. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha valakinek Kiss Katalin marad az anyja, és továbbra is Kazincbarcikán született 1960. 01. 01-én, csak már Nagy Hugónénak, Nagy Máriának vagy Nagy-Tóth Máriának hívják, és nem Tóth Máriának, akkor ő ugyanaz. Esetleg lehetne egy-egy jelölőnégyzet, amit be kéne pipálni, hogy a) a SIM gazdát cserélt tavaly óta b) megváltozott a nevem, de ugyanaz vagyok.

Ha pedig jogilag kötelező ilyenkor levelet írni, akkor a szövegjavaslatom az alábbi:

Kedves Ügyfelünk!

A biztonság kedvéért, az Ön érdekében azért keressük, mert úgy látjuk, Ön X. év Y. hó Z. napján a rendszerünkben adategyeztetést hajtott végre az 1234567 telefonszámhoz/az 1234567 számú SIM kártyához. Ennek során az eddig a telefonszámhoz/SIM kártyához tartozó adatokat (vagy azok valamelyikét) Ön módosította. Ha az adatmódosítás azért történt, mert vagy

A verzió: az Ön adatai megváltoztak (pl. Önnek új neve vagy lakcíme van)

vagy

B verzió: Ön átadta, eladta, elajándékozta a SIM kártyát másnak

akkor teendője nincs, a szám továbbra is él, és az új adatokkal szerepel a rendszerünkben.

Ha esetleg az adategyeztetést nem Ön végezte el, és nem is akarta, hogy változzanak az adatok, akkor kérjük, ennek a levélnek az átvételétől számított 25 napon belül lépjen velünk kapcsolatba.

Hogyan léphet velünk kapcsolatba?

Telefonon:

E-mailben:

Személyesen:

Még egyszer tehát: ha Ön kezdeményezte az adatmódosítást, akkor teendője nincs. Ha nem Ön, akkor jelentkezzen nálunk, és utánanézünk, mi történt.

Üdvözlettel: Vodafone

Hát nem sokkal megnyugtatóbb? Hogy nem hangzik jogászosan? Nincs azzal gond. Nagyon sok nyugati országban működik a hivatalos ügyintézés normális emberi nyelven is.

 

 

Mit adott nekem a PCM (Process Communication Model)®?

Személyiségtipológia és kommunikációs receptek embertársainkhoz

Hát ez nem igaz, miért kell ennek a meetingnek órákig tartania?! A főnök már eleve azzal indított, hogy elmesélte, mekkora dugó van a városban, most meg kirohangál vízért, hogy mindenkinek legyen mit innia. Kit érdekel a forgalom, úgysem egyhamar szabadulok innen! Na, és ezek a felületes ötletek! Egyiket sem támasztja alá számokkal. Hagyjanak, hadd menjek a dolgomra! Majd én megcsinálom azt a jelentést egyedül.

 

Most miért fészkelődik? Az óráját nézi. Öt perce kezdtük el. Nem tetszik ez nekem. Pedig nem terhelem meg annyi munkával, hogy ne érjen rá kicsit beszélgetni. Össze kell kovácsolni a csapatot, és én őszintén igyekszem gondoskodni róluk. Jól esik kicsit beszélni arról is, milyen őrültek száguldoznak az utakon. A számokat meg majd úgyis elküldöm e-mailben, most a nagy egész a lényeg. Hú, nem lesz sok neki, ha egyedül csinálja meg? Inkább beosztok mellé még valakit.

Ez a két belső monológ fiktív, de erős a gyanúm, hogy valami hasonlót elég sokszor futtatunk át a fejünkön. Pedig a két ember egy és ugyanazon helyzetben van, de mennyire máshogy élik meg azt...

Az igazság (ha van olyan) valahol a kettejük között lehet: a meeting se nem órák óta, se nem csupán öt perce tart. Az igazság (ha van olyan) egyúttal mindkettejüknél ott van: az első illető óráknak, a második pedig perceknek éli meg azt az időt, ami alatt a kollégák valami könnyed témáról beszélgetnek. Ugyanígy az első illető szerint fölösleges (sőt hátráltató) még valakit beszervezni erre a feladatra, míg a második szerint csapatban sokkal jobb megoldani valamit.

Mégis miért pörög ennyire más mozi a kettejük fejében? Mert eltérő a személyiségük, így teljesen máshogy értelmezik a szituációt és egymás reakcióit. Mondhatod, hogy ez evidens, de visszakérdezek: akkor miért van annyi félreértés a mindennapjainkban? Miért gondoljuk, hogy a másiknak úgy lesz jó, ha meeting helyett e-mailt ír/ha e-mail helyett meetinget tart? Miért tartjuk magától értetődőnek, hogy mindenkinek kell hozni egy pohár vizet, vagy éppen azt, hogy mindenki hozzon magának? Mondom: azért, mert minden embernek más mozi forog odabent.

A PCM® (Process Communication Model®, Magyarul Folyamat Kommunikációs Modell®) szerint egyenesen 720 fajta mozi létezik, azaz ennyiféle személyiségtípus rohangál a világban. Hogy szerinted néhányat (netán 719-et) be kellene zárni? Az azt jelenti, hogy stresszes vagy.

A kapcsolatom a PCM®-mel úgy kezdődött, hogy a DARE Communication FB-oldalán egy nyereményjátékon nyertem egy riportot és hozzá egy fenomenális coachingot.

A riport úgy néz ki, hogy ki kell tölteni egy online személyiségtesztet - szokványos kérdésekkel, meg néhány olyannal is, amin egyből elkezdtem járatni az agyamat, hogy ebből vajon mit lehet kihozni. A teszt eredményéből generálódik egy aprólékos, de könnyed stílusban írt, fokozatosan építkező, ezáltal hamar megérthető riport - esetemben pedig erre még egy rövid, de annál zseniálisabb coachingfolyamat épült.

DISC, 16 personalities, Profiles XT - én aztán tényleg minden személyiségtipológiát megcsináltam már, így nagy meglepetés nem ért. A PCM® igazi ereje számomra abban van, hogy nem áll meg valami ilyesmi üzenetnél: "ilyen vagy, tudj róla, és lehetőleg ne akard bezárni azt, aki nem ilyen". A PCM® konkrét kulcsokat ad a másokkal való kommunikációhoz például azáltal, hogy tipikus mondatokat rendel a személyiségekhez.

Étvágygerjesztőnek néhány alapvető információ a PCM® működéséről. E szerint a modell szerint érdemes úgy gondolni egy embernek a személyiségére, mint egy hatemeletes “társasházra”, ahol minden emeleten egy másik személyiségtípus lakik. Minden emberben van valamennyi mindegyik típusból, de más-más arányban: a "földszinten" van a komfortzónánk, az a személyiségkomponensünk, amit "zsigerből" húzunk elő (ilyenek vagyunk alapból), míg a tetőtérbe már elég munkás feljutni. Az sem mindegy, mennyire "lakjuk be" az egyes szinteket.

A személyiségtípusok az alábbiak:

A Gondolkodó szeretné, ha ezen a világon minden ember használná a józan paraszti eszét. Neki tényekkel kell jönni, ha jót akarsz. A fenti meetingen kifejti, hogy "Én úgy gondolom, a 10%-os csökkenést érdemes összevetni a tavalyi 9%-os adattal."

Az Elvhűnek elvei, véleménye, mély meggyőződése van. A meetingen azt mondaná (lehetőleg nem túl sok gondolkodás után): "Az a véleményem, hogy a 10%-os csökkenés katasztrofális."

A Harmonizáló emberek hirdetik a világbékét. Ők azt szeretnék, ha az emberek a szívükre hallgatnának. Tipikus mondatuk: "Én úgy érzem, ez a 10% ijesztő adat, de mondjátok el, ti mit szóltok ehhez."

Az Álmodozó kulcsa, hogy időt hagyjanak neki, támogassák. Ezen a meetingen talán azt mondaná: "Végig kell gondolnom, de mondjátok meg, mit tegyünk most a 10%-kal."

A Lázadó olyan, mint egy méhecske. Az életben keresi a jó dolgokat és az új impulzusokat, és a meetingen az lenne az első reakciója, hogy "Fúú, ez a 10% elég gáz!"

A Mozgató pedig egyből cselekedni akar: "10%? Oké, akkor ma délutánra rakjunk össze egy akciótervet, máris nyitom a doksit, amibe írhattok."

pexels-andrea-piacquadio-3812743.jpg

Photo by Andrea Piacquadio from Pexels

Milyen személyiségek is a fenti két monológ tulajdonosai? Az első ember zsigerből Gondolkodó/Mozgató módon működött, míg a második illető Harmonizáló/Lázadó, talán még Álmodozó módon állt neki. Ha a szóban forgó Gondolkodónak a "tetőtérben", azaz nem a zsigeri működésében van a Harmonizáló és a többi működésmód, akkor ő a fent leírt módon, vagy éppen úgyabbul fog kiakadni. A stressz mértéke függ attól is, hogy a korábbi meetingen mennyire elégíthette ki gondolkodói hajlamait, mennyire hagyták mozgatóként működni - vagy mennyire kellett (imádom ezt a metaforát) fellifteznie Harmonizáló-Lázadó-Álmodozó emberek közé.

pcm_pelda.png

Így néz ki egy olyan ember társasháza, aki zsigerből szereti hűvös fejjel végiggondolni a dolgokat, de az érzelmek nyelvén való beszéd sem áll tőle távol. A legnehezebb a számára, ha mások tűnődni, hosszasan szemlélődni hívják, valamint nem jön neki automatikusan, hogy biztasson másokat - de ez mind tanulható!

A liftezésre ugyanis mindenki képes, de nem mindegy, mennyiszer kell, és az ember mennyi időt tölthet el a biztonságos bázisán, ahol töltődik. Akinek a földszintje a Gondolkodó lét, annak például egy megtervezett nyaralás lesz pihentető, a Lázadó viszont ettől kapna agybajt. Egy Álmodozó két órán át fog bámulni egyetlen festményt a múzeumban, a Harmonizáló meg nekiáll ismerkedni a helyiekkel. Az Elvhű megállapítja, hogy ezt a templomot már fel kellett volna újítani.

Természetesen a példák sarkosak, és azt is tudom, hogy egy riport és három óra coaching után nem váltam PCM®-szakértővé. De a saját működésem szakértőjévé már csaknem. Ugyanis éppen e coaching és a liftezős metafora végiggondolása segített megértenem, melyik az a hivatás, ami igazán nekem való. Tudniillik valami csoda folytán egy olyan tevékenység van, amely során boldogan liftezem és szállok ki bármelyik emeleten, sőt még tölt is ez a folyamat - a földszinten pedig hamar kipihenem magam. Ez a hivatás pedig a tréning-oktatás. Amiről még meetingelni sem teher.

Hálásan köszönöm a DARE Communication csapatának az értékes önismereti út lehetőségét!

 

Words' Lives Matter

Az igazi inkluzív nyelvhasználatról

A Black Lives Matter mozgalom hatására az Apple is csatlakozott a Microsoft és a Twitter által elindított kezdeményezéshez, amely felszámolja az etnikai hovatartozásra utaló szavak használatát a szakmai szövegeikben. Azaz a blacklist 'feketelista' helyett a deny list 'elutasító- vagy miféle lista' lesz a használatos, és a kamerákon sem lesz többé slave 'szó szerint rabszolga' mód. Sőt, lehet, hogy egyenesen a Twitter algoritmusa fogja bannolni a nem kívánatos szavakat.

Szögezzük le: a rasszizmus és minden más kirekesztés ellen küzdeni kell. George Floydnak élnie kellene, és ha bűncselekményt követett el, akkor törvényes módon kellett volna elítélnie őt a megfelelően feljogosított bíróságnak a jogállami törvények alapján folytatott nyomozás után. Aki pedig a cikkem alatt rasszista kommentet ír, az repül.

De ez attól még hülyeség, mint a kávéra ráírni, hogy forró, meg a mikróra, hogy ne száríts benne macskát.

A nyelv önálló élő organizmus, amely a használatban létezik, és örökös változásban van. Ezt a változást a társadalom egésze működteti, ezért nehezen tudjuk megfigyelni, mert olyan, mint a fű növése. Üldögélhetünk mi egy mezőn, de nem látjuk, amint éppen kicsikét nagyobb lesz egy fűszál - ellenben ha párnaponta kisétálunk, feltűnik a változás. Így működik a nyelv is: magától alakul, és az alakulását tudományos eszközökkel, hosszú ideig tartó kutatással lehet csak tetten érni.

A természetes nyelvek mindennemű beavatkozást kivetnek magukból. Ha például valakinek újra eszébe jutna, hogy csináljunk a magyarban is hím- és nőnemet (volt ilyen ötlet), vagy ha a zárt ë hangot már meg sem halló beszélőket valaki arra akarná rávenni, hogy "ismét" használják (ld. szërëncse), akkor lehetne bármilyen nagy tekintélye, nem tudná megvalósítani. Persze, számos esetről tudunk, amikor a hatalom beleszól a nyelvhasználatba; de a használatba (pl. kisebbségi nyelven meg lehet-e szólalni iskolában, hivatalos helyen, netán még a buszon is megvernek érte), nem a struktúrába. (Nyelvészek, tudom: a használat pedig befolyásolhatja a struktúrát, de azt hagyjuk.)

Azaz akármilyen hatalmi szóval tiltják is meg nekem, hogy almának nevezzem a piros gyümölcsöt, ha én harminc-sok éven keresztül almát mondtam, reflexből továbbra is azt fogok. Ha fegyvert tartanak a fejemhez, akkor majd hangosan nem mondom ki, de ha meglátok egyet a fán, belül, zsigerből alma lesz az. Lehet, hogy a következő generációkat félelemből arra tanítom majd, hogy ki ne mondják a tabuszót, de ha nem ennyire extrém a kényszer, akkor a nyelvet nem fogja izgatni, kit irritál ez a szó. A piros gyümölcs marad alma. (Más dolog a nyelvi divat: ha számomra presztízsértékű nyelvhasználóktól sokszor hallom, hogy a piros, zöld, sárga termés is egyaránt jonatán, akkor egy idő után átszokhatok rá.)

Így van ez a feketelistával is. Ha olyan cégnél dolgozom, ahol holnaptól megtiltják ezt a szót, akkor biztosan átállok - no de félelemből. A munkából hazaérve én magam is feketelistára teszem a megbízhatatlan burkolót, és svábbogárnak mondom az ízeltlábút, aki az említett szaki miatt be tud jutni a fürdőszobámba.

Mi van akkor azzal, hogy nem illik négert, fogyatékost, Down-kórost, süketet mondani, hanem helyettük van a [most éppen mi van arra, akinek csoki a bőre??], a fogyatékkal élő, Down-szindrómás, siket? (Az LMTQ-kra használt, nem túl kellemes szavakat már nem is merem leírni, mert le leszek tiltva. Milyen okos is az a mesterséges intelligencia! Bezzeg Budaházy Edda jót fröcsöghetett Bogdán László halálakor, a FB nem értette, miért jelentették annyian -hiszen szó szerint nem mondott csúnyát. Na, hagyjuk.) Azokat is megtanultuk, akkor mi a baj a feketelistával?

Hát első körben az, hogy semelyik, a témáról szóló cikkben nem olvastam olyat, hogy bárki reprezentatív kutatást végzett volna a black társadalom körében arról, zavarja-e őket, hogy egy nemkívánatos személy blacklisten lehet. Hiszen ez egy véletlen egybeesés! Nem a feketék miatt feketelista a feketelista, hanem mert a fekete elég sok (de nem minden) kultúrában jelez valami negatívat! Mindenesetre a zöld könyv sem szerencsés szegény földönkívüliek miatt. Sőt, mivel a rézbőrűek is tiltakozhatnak, amiért a piros a tiltás jele, hát cseréljük le a közlekedési lámpákat.

Az a rossz hírem, hogy a nyelvek összes szava többjelentésű (kivéve a terminusokat, mert azok szándékosan jelentenek valami közmegegyezésest, pl. Salvia Officinalis, ÁFA, hidrogén-klorid). Nagyon sok szó emiatt jelent valami semlegeset és valami értékítélettel telibbet is - hiszen a szavak a legkönnyebben metaforikusan vesznek fel valami plusz jelentést. A puding (a magyaroknak) egy keményítőből készülő édes desszert, de sokaknak egyben nem túl izmos ember is, a köcsög egy edény, és van, akinek homoszexuális ember is, más számára/vagy más kontextusban ellenszenves alak is. Mit akarok mondani ezzel? Azt, hogy ha egy szónak van olyan konnotációja vagy jelentése, amit valaki vagy valakik ráérthetnek egy, a társadalom része vagy egésze által nem kedvelt/stigmatizált emberre vagy csoportra, attól még azt a szót nem kell kiirtani a nyelvből. Nem a szót kell kiirtani a nyelvből (majd jön helyette más), hanem a rasszistát kell elzárni attól, hogy ezt hatalommal felruházva gyakorolhassa. Felőlem a négy fal között nyugodtan.

A fentiek alapján nem is lehet egyébként egy szót kitiltani a nyelvből. A süket is megmaradt, csak azt valami 'nem ad hangot, pl telefon' értelemben használjuk. Szerintem egy homoszexuális sem szeretné, ha a falusi nénikék ezentúl kidobnák a köcsögöket. Egyébként is, jelentések és árnyalatok jönnek és mennek, erősödnek és enyhülnek. Szerintem a köcsög is inkább ellenszenves manapság, mint meleg.

Van-e tehát olyan a paranoiásokon kívül, aki nem meri használni a négercsók, cigánymeggy, japánbirs, sőt svábbogár és vakteszt szavakat, mert mi van, ha megbántja velük az adott kisebbségek tagjait? Nem lehet, hogy pont akkor csírázik ki bennünk a rasszizmus, age-izmus, lingvicizmus és mindenféle más kirekesztő gondolat, ha elkezdünk figyelni arra, hogy ő néger, ő meg vak, a harmadik meg szegediesen ö-zik? Mert a kisgyerekek, akiknek még nem tanították meg, hogy a mástól félni kell, lazán eljátszanak egy másik színűvel vagy egy olyannal, akinek hiányzik valamelyik testrésze.

A legjobb barátom látássérült. Azért nevezem így, mert neki így komfortos, de különben teljesen vak. Tőlem lazán elfogadja, sőt harsány röhögéssel kezeli, ha közlöm vele, hogy tipikus pasi - ugyanis nem veszi észre, ha fodrásznál voltam. Hülye poén? Persze, de köztünk szabad! Ellenben a minisztérium a lehető legpolkorrektebbül is írhat neki - ha a hivatalos levélben az van, hogy évente kell felülvizsgáltatnia a fogyatékosságát (mely vizsgálat során a feje előtt legyeznek), az mélyen a földbe döngöli őt vak/látássérült/látássérüléssel élő/akármi mivoltában. Nem beszélve arról, amikor diplomás létére szájbarágósan kezdenek beszélni hozzá - mert bizonyára hülye is, hiszen fogyatékkal élő.

people-men-women-crowd-34291.jpg

Forrás: Pexels

Mi lenne, ha azt tennénk tehát, hogy megtudakoljuk, a hátrányos helyzetű csoportok saját maguk milyen elnevezéseket részesítenek előnyben, és ezeket igyekeznénk használni, miközben más jelentésben, használatban békén hagynánk az évszázadok óta megszokott szavainkat?

Sőt. Mi lenne, ha egyszerűen George-nak szólítanánk minden George Floydot, miképpen a keserű viccben van:

- Hogyan nevezzük Önt, kerekesszékesnek, fogyatékkal élőnek vagy mozgássérültnek?

- A Géza pont megfelel.

Idáig mondtam szépen, most mondom érthetően. A Twitter és a többiek részéről ez egy rohadt nagy képmutatás, mert attól, hogy nem blacklist lesz, hanem deny list, meg akkor majd esetleg a magyar cégek menzáin nem cigánypecsenye lesz a menü, hanem fűszeres sertéspecsenye, netán a zenélés terén kimagasló kisebbségi társadalmi csoportról elnevezett húsétel, bocsi a vegánoktól, attól még ugyanúgy rohadtul nem fogjuk felvenni a Lakatosokat egy magasabb pozícióba, ha megfeszülnek sem, meg ugyanúgy szó nélkül fogjuk tűrni, hogy a buszsofőr a megállóban hagyja a hogyishívják, na, szóval a gyógyászati segédeszközt igénybe vevő fiatalembert. No meg bizonyára ezután is lesz, aki figyelmeztet, hogy ne használjak sötét bőrű embert ábrázoló stockfotót, mert még a végén egy platformra kerülök velük (true story). És a pirézek továbbra se költözzenek a szomszédunkba.

 

 Ne a szavakat tessék tehát buzerálni.

Én marha

A Magyar Postával próbálkoztam - most meggyónom

Én marha. Én hülye. A Magyar Postával kezdtem.

Történt ugyanis, hogy elhunyt valaki, akinek a családja felé nem lenne illendő csak úgy odavetni valamit a Facebookon, ezért a hagyományos gyásztáviratot részesítettük előnyben. Hogyan ad fel az ember táviratot? Elmegy a postára. Ez a jelen esetben bizonyos okokból kizárt volt, és ha valakiben feltolulna az "akkor kérj meg valakit", jelzem, hogy nem mindenkinek vannak olyan emberei, akiket erre a célra be tud fogni.

Ezen kívül vezetékes telefonon is fel lehet adni táviratot, de a XXI. században, különösen az online oktatás és távmunka évében vezetékes telefont tartani otthon, hát, nem olyan magától értetődő.

No de sebaj, mert e szerint a hír szerint...

Online táviratfeladást indított a Magyar Posta

Írta: Haszon - Készült: 2019. március 25.

Az állami cég januárban fejlesztette szolgáltatást, így már online is fel lehet adni táviratot, illetve lehet immár bankkártyával fizetni érte.

Remek! Betört a postára a XXI. század! Akkor menjünk a posta honlapjára! Hoppá, itt nem esik szó online feladásról.

Akkor jöjjön az általam középkori kínzásként megélt lépés: hívjuk fel az ügyfélszolgálatot! Komolyan mondom, ha egy párt a következő választáskor zászlajára tűzi a várakoztatózene- vontatott gépi hangon diktált beszélgetésazonosító- minden munkatársunk foglalt, de hívása fontos a számunkra-mentes telefonos ügyfélszolgálatok törvénybe iktatását, én rá szavazok, sőt ingyen segítek neki kampányolni, legyen bármilyen oldalon.

Az ügyfeles hosszas várakozás után álmos hangon szólt bele a telefonba, és a kérdés hallatán olyan hanglejtéssel közölte, hogy várjak, hogy arra gondoltam, inkább az ügyfelesek leterheltségéről kellene cikket írnom. Komolyan mondom, ha egy párt a következő választáskor zászlajára tűzi az ügyfélszolgálatosok kötelező pihenőidejének növelését, én rá szavazok, sőt ingyen segítek neki kampányolni, legyen bármilyen oldalon. 

Végül megtudtam, hogy az Én Postám szolgáltatásra kell regisztrálni, azaz megadni a nevemet, telefonszámomat, e-mail címemet, generálni egy jelszót, azt megerősíteni, megesküdni, hogy nem vagyok robot (de zombi lassan igen). Az e-mail címemre érkező megerősítő e-mail kissé megtréfált, mert közölte, hogy hibás a kód (mármint amit a posta rendszere generált), továbbá a személyes felületemen megjelent, hogy hitelesítsem a regisztrációmat ügyfélkapuval. (Hú, biztosan sok terrorista küldözget táviratot...)

Amikor sehogy sem találtam a táviratfeladási lehetőséget, újra tárcsáztam a postát, újra átvergődtem a csodálatos menüpontokon és a leszedált lajhárhoz hasonlatos gépi hangon, amikor ügyfeles 2.0 közölte, hogy jaaa, olyat ott nem lehet. Amit ekkor kívántam a komplett postának, na, olyat se lehetne ott.

Elment pár óra az életemből, nem olyan tragédia. Hogy egyszerűen nincs mód törölni a felhasználói adataimat az Én Postám rendszeréből, az már minimum bosszantó - GDPR-ilag pedig érdeklődésre tart számot. Próbaképpen írtam választ arra az e-mailre, ami a regisztrációm megerősítésére utasított, íme a válasz:

Tisztelt Levélíró!

Tájékoztatjuk, hogy ez az e-mail cím csupán levelek kiküldését végzi, bejövő üzeneteket nem tud fogadni.

Kérjük, az általunk eredetileg küldött e-mailben, a Válasz gomb-ra kattintva küldje el nekünk újból az üzenetét.

Üdvözlettel,

Magyar Posta Zrt.

 Hát pont az eredeti leveletekre válaszolok, ember!

No de persze, írtam a rendes ügyfélszolgálati csatornán is, ahonnan kíváncsian várom a választ. Külön poén, hogy a posta honlapján levő, kifejezetten Én Postámmal kapcsolatos kapcsolatfelvételi űrlap csak két lehetőség közül enged választani: a mo.hu-s regisztrációval és a vevőkártyával kapcsolatban fordulok önökhöz opciót. Várom, mikor szúrnak le, hogy hiszen nem is arról írtam nekik, amire kattintottam.

letter-mail-mailbox-postbox-4943.jpg

Pexels/Jaymantri

Apró ügy, nincs jelentősége, de valahol mégis. Ahol jó néhány cég puszta körmével ássa a gránitfalat, ha mögötte potenciális vevőt sejt, ott nem lenne szabad megtartani egy állami monopol céget. Versenyezzen a posta igenis, és akkor majd munkáltatóként és szolgáltatóként is rákényszerül, hogy ne a haver Pista szeme fénye Jocikával fejlesztesse le az UX minden csírájától is mentes honlapot meg a belső folyamatokat.

Amúgy végül virágot küldtünk a temetésre. Jolika virágboltos egyéni vállalkozó öt perc alatt oldotta meg a dolgot.

 

 

 

A zsarnokság home office-a

Válasz Kánai Andrásnak

A DARE Communication FB-oldalán találkoztam ma Kánai András cikkével, melynek címe A home office zsarnoksága. A  DARE csapata azzal osztotta meg az írást, hogy ha egy cikket olvasok ma, az ez legyen. Nos, ha egy cikket írok ma, sőt, ebben az évben, annak ennek kell lennie. Pedig már töbször is írtam a HO-ról, de sosem lehet eleget.

Kánai kifejti, hogy a márciusban ránk szakadt home office (ami, ahogy ő is utal rá, nem is rendes HO, pusztán szobafogságban történő munkavégzés) lassan megmutatja a negatív arcát.

Leszögezem, ez az írás a HO-ban végezhető munkákról szól, tehát természetesen nem vonatkozik operátorokra, kőművesekre és sebészekre. Minden tiszteletem az övék, hogy a járvány alatt is állták a sarat, és ők is megérdemelnének jó néhány cikket, de ez most kifejezetten az irodáról szól.

Nézzük Kánai "vádpontjait"!

Az állandó home office megöli a work-life balance ígéretét. Azzal, hogy a munkahely az állandóságot jelentő, békés, pihenésre alkalmas otthonba költözött, még nehezebb az egymásba mosódó munka és magánélet határait élesen elválasztani.

Van, akinél igen, míg másnál nincs így. Ez függ az otthon méretétől és kialakításától, függ attól, ki lakik még a dolgozóval közös háztartásban, hogy a lakótársak hogyan tekintenek a dolgozó munkaidejére (otthon vagy, ráérsz, vagy éppen ők is koncentrálnak), hogy milyenek a szomszédok és az egyéb külső körülmények. Ezeket mind-mind fel kellene mérni, és a tényezőket figyelembe véve dönteni, hogy az adott munkatárs esetében mi a jobb. A work-life balance azért is érdekes fogalom, mert az ember nem kettő: magánember és munkás, hanem egy. Jó esetben a work is life, és nem valami, amiből 16 óra 01 perckor sürgősen kimenekülünk, hanem olyan dolog, amiről ha éppen este 8-kor jut eszünkbe egy ötlet, akkor van erőnk és kedvünk leülni kidolgozni. Máskor pedig még tízkor sem jön az ihlet. (Persze, ezt azokra a munkakörökre értem, amelyekben meg lehet tenni, csak emlékezzünk: a kreatív szakmák a jövő szakmái, ha az aprómunkára jönnek a robotok!)

Csökken a lojalitás és a munkatársak közti kohézió: mivel nincsenek szem előtt a kollégák, felütheti a fejét a munkaadó részéről a gyanakvás (vajon tényleg, mindig dolgozik az emberem?), a munkavállalók részéről pedig a menekülőútvonalak lezárása miatti idegesség (a főnök mindig elér, hiszen tutira itthon vagyok).

A gyanakvás és a lojalitás problémái nem a HO miatt vannak, hanem azért, mert az ilyen főnök nem tud hatékonyan beszámoltatni, a beosztott pedig az irodában sem motivált, legfeljebb ott nagyon komoly ábrázattal mered a képernyőre, ha a főnöke nézi -a képernyőre, amin a nlcafe van megnyitva. A jó HO-kultúrában lehet valakinek egy órácskára lenémítva a telefonja, mert éppen flow-ban van. (Megint nem a sürgősségi agysebészekre gondolok!)

man-sitting-while-using-laptop-2825936.jpg

Photo by Daria Shevtsova from Pexels

A jó HO-kultúrában a beosztott valami olyan rendszerben (Asana, Trello, Excel) vezeti a teendőit és a haladását, amelybe a főnök anélkül bele tud nézni, hogy emiatt a beosztottat zargatni kellene. A jó HO-kultúrában van néhány agilis megbeszélés (ami nem tart 5 órát, és nem is kell végighallgatni az operatív részleteket), amelyeken a beosztott riportál a főnöknek, és kész.

Hosszú távon hiányoznak az irodai élet apró rituáléi: a nemrég látott sorozatok kibeszélései az ásványvizes tartály mellett, a konyhai pletykák, a cigiszünet vagy az ebéd utáni kávézás, netán egy kilépés a sarki kisboltba, büfébe, kávézóba.

Megint nem mindenkinek. András, ajánlom az Introvertált mindennapok FB-csoportot, ahol az introvertáltak naponta bosszankodnak-szoronganak azon, hogy már megint egy nap, amikor csevegni kell a kollégákkal. Azaz ezek a posztolók minden munkanapon utálnak dolgozni! Van, akinek erre semmi igénye, és egyébként mekkora kincs is az a dolgozó, aki ilyesmivel nem vesztegeti az idejét!

A munkaidő a fentiek miatt hosszabbodik, legalábbis a percepciója mindenképp – erről már egyre többen számolnak be külföldön és itthon egyaránt.

Csak azért, mert hirtelen kellett váltani, és az illetőnek nincsenek meg a módszerei az otthoni koncentrálásra, esetleg az otthoni nyomtató lassabb, vagy a gyerek nyit be percenként. De a munkaidő azért is hosszabbodhatott meg egyeseknél, mert a válsághelyzetben sokan kényszerültek bizonyítani a fontosságukat az elbocsátástól való félelmükben, esetleg a fent említett főnök kéri számon rajtuk még az évekkel ezelőtti elmaradást (akár szintén azért, mert őt is szorítja a felsővezetés és az eredmény kényszere). Sok oka lehet tehát a HO-s munkaidő növekedésének, de aki jól csinálja, az jelentős mértékben tudja csökkenteni az adott munkára fordított órák számát.

Az olyan fogalmak, mint például a csapatépítés, elerőtlenednek, majd értelmüket vesztik.

Hála az égnek. Hogy miért, arról itt írtam. Itt csak annyit, hogy én különválasztanám a személyes szimpátiát és lojalitást, valamint a szakmai lojalitást. Ha személyesen semmi kedvem beszélgetni a kollégámmal, attól még, ha én felnőtt ember vagyok, akkor tudok elsőként szaladni, hogy segítsek neki, ha elborítja a munka. Csendben teszem hozzá, eddigi tizensok éves, kollektívákkal töltött munkatapasztalatom alatt azt láttam, hogy aki erős a közös tekézésekben, az menekül elsőként, ha beüt egy nagy feladat.

Azért nem tartom szerencsésnek az ilyen cikkeket, mert egyoldalúak. Kánai András nagyon fontos dolgot mond ki, amikor leírja, hogy a kényszerített HO káros. De ha én átlagos dolgozó lennék, és élvezném a HO-t, ahol hatékonyan tudok dolgozni, most félnék, hátha a főnököm ennek a cikknek a hatására rendel vissza az irodába. Arra biztatom a vezetőket, hogy ismerjék meg jobban a beosztottjaikat és a lehetőségeiket, és közösen, a beosztottat felnőttnek tekintve, az önszabályozó munkavégzésében bízva hozzanak döntéseket a munkavégzés helyéről - és megannyi más dologról.

süti beállítások módosítása