Hogy ne mindig csak kritizáljak, íme a gondolataim arról, hogy milyen egy jó tréning. Azaz most megmutatom: így lövök én.
Célozni tanulnak a katonák egy káplár vezetése mellett. Nem valami fényesen megy a dolog. A káplár dühösen szidja regrutáit, aztán kikapja a puskát egyiknek a kezéből, mikor épen megint elhibázta.
- Szamarak, - kiabál a káplár, - tudtok ti lőni! Adjátok ide azt a puskát! Ide nézzetek!
Céloz és hetykén lő. De nem talál. Egy percre zavarba jön. Aztán mérgesen rámordul az egyik katonára:
- Igy lőssz te!
Megint céloz. Nem talál. Egy másikhoz fordul:
- Igy lőssz te!
És igy tovább. Végre kilencedszer talál. Mellére üt:
- És igy lövök én!
*
A kilencedik lövés még késik. A káplár keze még reszket, de szemei egy árnyalattal talán már tisztábban látják a célt.
Persze, kritizálni necesse est. Ha a hibákat meglátva az ember szemei egy árnyalattal talán már tisztábban látják a célt.
Az előző bejegyzésem alatt többen is leírták, hogy fölösleges bohóckodásnak tartják a tréningeket, és egy jó van ezekben: addig sem kell dolgozni. Pedig a tréning jó. A tréningnek beállított nemtréning a nem jó.
Mi a tréning az én olvasatomban?
A tréning olyan módszerek összessége, amelyek egy csoport és/vagy az egyén kompetenciáinak fejlődését szolgálják, a szorosan vett tanuláson mint ismeretszerzésen túlmutatva. A tréning az elméleti elveket, ismereteket a tapasztalást, felismerést segítő gyakorlatok segítségével mélyíti el. A tréning figyelembe veszi az egyének sokféleségét, eltérő hátterét vagy kiindulási pontját, és a gyakorlatokat az emberi méltóságra tekintettel, ugyanakkor a résztvevőket lehetőleg a komfortzónájukból kimozdítva szervezi. Utóbbihoz különösen szükség van a tréner empátiájára. A tréninggyakorlatoknak mindig van "kifutásuk", azaz a tréner feladata e gyakorlatok célját és tanulságait megbeszélni a résztvevőkkel, és támogató légkörben fejleszteni azokat, akik egy-egy ilyen feladat során megakadtak.
Mi nem tréning?
- azok az oktatások, amelyeken egy szakértő frontális munkaformában magyaráz, előad
- azok az alkalmak, amelyeken a résztvevők csak azért vannak ott, mert a cég befizette őket
- azok a foglalkozások, ahol felnőtt embereknek játszaniuk kell, de senki nem tudja, miért
- azok az alkalmak, amelyeknek a témáját senki nem igényelte a csapatból, és nem is derül ki, hogy nekik ezt miért kell...
- az a csapatépítő, ahol csak egyszerűen mindenki berúg
Abban hiszek, hogy egy jó tréning felismeréssel indul. Azzal, hogy valamiben fejleszteni kell a csapatot/az egyént (a kettő sokszor szorosan összefügg). Ezt a felismerést (ami például egy empatikus vezető fejében érlelődik meg) felmérés követi, ahol tisztázódik, hogy igaz-e az a benyomás, és mit igényelnek a résztvevők, hol tartanak most. A tréning ezerféle lehet, számos módszerrel. Én egyet emelnék ki: a tréninggyakorlatok nagyon hasznosak, ám megfelelő időben, céllal, levezetéssel kell végezni ezeket. Én a magam részéről idegeneket sosem kényszerítenék arra, hogy egymás előtt égessék magukat, de számos csoportot vettem már rá arra, hogy újra gyerekek legyenek, ezáltal egyszerűbb és elemibb formában tapasztaljanak meg valamilyen problémát. Jómagam a fokozatosságban hiszek: például egy páros gyakorlatot először vagy az egymás mellett ülőkkel vagy az egymást ismerőkkel végeztetek, aztán jön egy csoportos feladat, ahol már ismeretlenekkel is kooperálni kell, és csak ezután teszem ki a résztvevőket olyasmiknek, mint páros gyakorlat egy majdnem-ismeretlennel vagy éppen a csapat előtt szereplés. Ha pedig valakin azt látom, hogy nagyon visszahúzódó, akkor igenis békén hagyom egy darabig. Susan Cain: Csend című könyve óta tudjuk, hogy az introvertált emberek is lehetnek zseniálisak, csak ne lökjük ki őket egy színpadra ezer ember elé.
Forrás: rawpixel.com
Mindezek summája tehát az, hogy a tréning kulcsa az empátia. Felismerni, hogy milyen fejlesztésre van szükség, majd felismerni, hogy adott pillanatban milyen módszer vezet eredményre. A jó tréning még annak is bogarat tesz a fülébe, aki az előző bejegyzésem alatt keserűen jegyezte meg, hogy még soha nem volt jó élménye az ilyen alkalmak során. És higgyétek el, sok jó szakember van. Én már csak tudom, tőlük tanultam lőni.
