Bejárta az internetet egy újabb olyan hír, amiről egy normális világban beszélni sem kellene. De ha már így jártunk, beszéljünk mégis.
Ferenc pápa szilveszterkor rácsapott egy nő kezére, mert a nő elrántotta a pápa karját. Az egyházfő másnap bocsánatot kért, mondván, ő is elveszíti néha az önuralmát.
Ha megnézzük a videót, azt látjuk, hogy a pápa már elfordul a hívektől, amikor egy nő karon ragadja. Erre a pápa visszafordul, majd mivel nem sikerül kibontakoznia a nő szorításából, rácsap annak a kezére. Pontosan ugyanaz történik, mint a hétköznapokban, amikor egy kéregető, utcai árus vagy éppen akár az ember saját gyereke túl rámenős. Normális emberi reakciónk a szabadulási ösztön: ha megragadnak, feltartóztatnak, akkor megriadunk, és vérmérséklet szerint megpróbálunk kijutni a szorult helyzetből. Nem feltétlenül jó ezt erőszakkal tenni, de ki az, aki minden, de tényleg minden helyzetben higgadt marad?
A pápa? Vajon egy pápának tényleg mindig higgadtnak kell maradnia? Teológiai kérdés, hogy egy szuperember vagy egy hús-vér lény vezeti-e jobban a híveket. Hogy a pápának, csak mert az Úr képviselője, némán kellene tűrnie a zaklatást? Aki szerint igen, az legyen kedves idézni a Biblia vonatkozó passzusát, mert szerintem az nincs benne, hogy tűrj mindent, mint a birkák.
Vagy az a baj, hogy odacsapott? A videón látszik, hogy nem "bézbózütővel" ment neki a nőnek, nem is mosott be neki egyet, nem ordította le a fejét, hanem kétszer rálegyintett, és közben valami olyasmit mondott (szabad fordításban), hogy hé, hé.
Korábban is történt már egy ilyen eset, és akkor a pápa azzal magyarázta a barátságtalan viselkedését, hogy nem akart elkapni valamit az őt csókolgató embertől. Bár mások is ilyen óvatosak lennének: egy csomó kórság nem terjedne el.
Az index híre szerint volt olyan ember, aki még azt is felhozta: a pápa is férfi. Jó ég. És még argentin, ősz, magas meg még öreg is. Szóval nyilván abból fakadt a tette, hogy ő férfi, és nyilván mivel egy nőre csapott rá, az egyből hessteg mitú. Hagyjuk már. Az az igazi egyenjogúság, hogy ha egy nő hülye, akkor igenis őt is ugyanúgy jogunk legyen megcsapkodni. Nem agyonra verni, mint ahogyan hazánkban szokás (még akkor is, ha nem is hülye), hanem önvédelemből, nem okozva sérülést, határozottan fellépni. És nagyon sokat árt a nők elleni erőszakkal szemben való fellépésnek, ha valami fotelkommentelő gender vonalra viszi el a pápa atyai pofonját suhintását.
Nem kellene tehát felfújni ezt az esetet. Ferenc pápa pedig ne kérjen bocsánatot az ilyenért, mert akkor csak felbátorodnak az önző fanatikusok. Nem lenne túl egészséges, ha a pápából valami személyiség és méltóság nélküli bábot csinálnánk, akivel mindent szabad, csak mert ő az egyház feje. Utána már egyből jönnének az orvosok, tanárok, akik ellen szintén bátran lehetne erőszakot alkalmazni, csak mert altruista foglalkozást választottak. Altruistát, de nem idiótát. Az meg a másik, hogy vajon miért is akarjuk ennyire megérinteni a sztárokat. Nem, attól mi nem leszünk különlegesebbek. Ideje lenne megtanulni, hogy inkább a sztárok önmenedzselési, karriertervezési példáit kellene majmolni, nem a kultuszukat építeni azzal, hogy kegytárgyakkal vesszük körbe magunkat, majd ülünk a csodára várva.
