Hetekig, napokig vagy órákig tartó rádiócsend, majd egy mém, egy vicces vagy lélegzetelállító videó. Biztosan te is ismered, esetleg műveled a kapcsolattartás eme formáját. Ez a pebbling vagy kavicsozás, ami onnan kapta a nevét, hogy állítólag a pingvinek gondosan kiválasztott köveket dobálnak egymás elé udvarlás gyanánt, majd ezekből a kavicsokból építenek közös fészket. 

A kulcs a gondosan kiválasztott és a közös dolog építése, de haladjunk sorjában. 

Több cikk szól arról, hogy pszichológusok szerint hasznos egymásnak mémeket, fotókat, videókat küldeni, mert ez erősíti az érzelmi kötelékeket, és kifejezi, hogy vonzódunk a másik iránt. 

Sokáig leveleztem egy fiúval, de valahogyan beállt nálunk egy mosolyszünet, amit ő azzal tört meg, hogy továbbított nekem egy adománygyűjtő levelet az árvízkárosultak javára. Nagyon mérges lettem, amiért ennyit jelentek a számára, és később értettem meg, hogy ez a suta közeledés volt a jele annak, hogy gondol rám. Szerencséjére ennek ellenére vagy ezért - hozzámentem feleségül. Sokáig emlegettük a továbbított körímél kifejezést, ha arra kívántuk felhívni egymás figyelmét, hogy akit szeretünk, az több törődést igényel. Ma, amikor ez a férfi már nem a férjem, de a tisztelet és a szeretet fikarcnyit sem változott egymás iránt, gyakran kapok tőle egy-egy, a kerítésen átdobott vicces videót. Ami azért van tökéletesen rendjén, mert ez csak egy a számos más kapcsolódási forma közül. 

Vajon épül-e belőle valami? Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/cairn-stones-and-body-of-water-in-distance-235990/

A kulcs a gondosan kiválasztott és a közös dolog építése. 

Na de mi újság azzal, ha a kapcsolat ennyi? Random időpontokban átdobott random mémek és videók, és szinte ennyi? Lehet-e a mémküldés szeretetnyelv? 

Forrás: Instagram, pamtorresfeller

Simán el tudom képzelni, hogy van, akinek ennyi elég. Nekem is vannak olyan barátságaim, amelyek jobbára abból állnak, hogy mémekkel dobáljuk egymást, és csakugyan az a cél, hogy szem előtt maradjunk egymásnak. De ezekből aligha alakul majd mélyebb beszélgetés. Sőt, mintha normasértés is lenne megtörni a kavicsozást egy tartalmasabb üzenettel.

Pontosan ezért gondolom, hogy egy mélyebb kapcsolatban nem volna szabad kihagyni azt a két fontos feltételt, amit még a pingvinek sem mulasztanak el: gondosan kiválasztott, valamint közös valami építése. 

Random mémet átdobni jelentheti azt, hogy gondolok a másikra, és viccessé teszem pár másodpercét a napjából, de ez nem feltétlenül elég ahhoz, hogy éreztessem vele: fontos a számomra. Különösen ünnepek környékén ezredjére is elsütni azokat a mémeket, amelyek már öt éve forognak közkézen, és ha nem egy kő alatt laksz, biztosan megkaptad már őket vagy ezerszer - nos, hitem szerint ez már-már bosszantó, nem, hogy a figyelmesség jele. Igen, itt jelezném, hogy 2025-ben már nem szeretném megkapni a mémet a Last Christmas szövegével és Sumwun Speshal állítólagos kenyai futó képével. Igen, úgy 2000 táján még nagyon vicces volt, ma már arról tanúskodik, hogy valaki nem kente be magát Vótmárennel.  

És tudom, néha csak erre van idő. Szavakkal nehéz jelezni, hogy az ember gondolt a másikra. Tudom. Tudnék olyan kegyetlen lenni, hogy azt mondjam: az a kapcsolat annyit is ér, de persze nekem is jól jön, ha pittyen a telefonom. Horror vacui ellen kiváló.

Mégis érdemes legalább egy csekkolókörre megállni, hátha egy icipicit lehet máshogyan is eztán, legalább azzal, aki fontos. Miben látom én a pebbling hátrányait? 

• A pebbling nem egyértelmű: nem derül ki belőle, hogy csak villogni akarsz egy remek találattal, vagy tényleg gondoltál az illetőre. Épp annyi eséllyel dobhatsz át egy jó mémet pusztán azért, hogy fokozd a találat örömét, meg azért, hogy felvedd a kapcsolat fonalát. 
• A random átdobált mémek nem hordoznak információtartalmat arról, hogy van a küldő fél, mi érdekli, mivel foglalkozik. A minőségi pebbling során legalább az egyénre szabott mém, videó vagy akármi repül át a kerítésen. Még minőségibb a személyes fotó, a te magad fényképezte akármi, ami akár csak egy szó nélkül is kifejezhet üzenetet, netán alkalmas időben elindíthat egy beszélgetést. 
• Sértő is lehet: a random átdobott mémek némelyike ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. Emlékszem, egyszer megkaptam az egyébként roppant jó kis nyelvi leleményen alapuló I'm gonna make you mine (tudjátok, ahol aztán a srác az igen hallatán leviszi a csajt a bányába) mémet, és ott helyben sírva fakadtam. 

Szóval tudom, a rohanó világ, meg ez még mindig legalább valami, és talán túlzó és telhetetlen vagyok,. Tudom azt is, hogy valakinek ez tényleg elég. Csak arra biztatok mindenkit, tegye fel magában a kérdést, hogy fejleszthető-e a pebblingkultúrája. 

Hajítsd át a kerítésen ezt a cikket annak, akire szoktál gondolni!