Talán már nem kérdés manapság, hogy férfiak is lehetnek bántalmazottak, bár jóval kevesebbet beszélünk erről. Mivel a nők sok tekintetben kiszolgáltatottabb tagjai a társadalomnak, valamint őket gyakran érik a strukturális bántalmazás látható formái, érthető, hogy a közvélemény szemében első reflexként a bántalmazó - egy (cisz hetero) férfi. 

Van az a teszt, hogy képzelj el egy repülőt, benne utasokkal, és képzeld el, hogy megszólal a hangszórón a pilóta. Milyen nemű hangot hallottál? 

Alkalmazzuk a saját példánkra. Képzeld el azt a szörnyű helyzetet, hogy a szomszédodban párkapcsolati bántalmazás hangjai hallatszanak. Az ütésekhez szőrös férfikezet vagy puha bőrű nőit képzelsz el?

Férfi, igaz? Nincs ezzel baj.

Ehhez a cikkhez képet keresve, a violence szóra csupa-csupa férfikéz jött ki a Pexelsen.  

Kivéve ezt. Fotó: Anete Lusina: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szeretet-szerelem-jel-kivul-5723325/

Mindannyiunkban élnek elképzelések, sztereotípiák. Csak tudatosítanunk kell ezeket. 

Ahogyan azt is, hogy nem csak férfi bántalmazhat. Férfi is lehet bántalmazott, és nem, olyankor nem puhány. Mindannyiunknak van felelőssége abban, hogy kilépünk-e egy mérgező, romboló kapcsolatból, de ez koránt sem olyan egyszerű, mint aminek látszik.

Mert mi van, ha a partnered nem ver. Valójában kedves, csak időnként manipulatív? Hol a határ? 

Mert mi van, ha a kapcsolatban "csak" annyi a bajod, hogy érzelmileg elérhetetlen társad van, aki minden problémádat ignorálja, sőt tetézi? Ettől nem lesz monoklid.

Vagy mi van, ha a kedvesed a tenyerén hordoz, de néha dühbe gurul, és olyankor félsz tőle, de hát jó ember? A félelem sem kézzel fogható dolog.

A bántalmazás észrevétlenül ivódik be a sejtjeidbe, rombolja le az önbecsülésedet, és már nem tudod, mi az, amit jogosan várhatsz egy kapcsolattól. Olyannyira hat, hogy ha kilépsz is a bántalmazó nexusból, egy következő kapcsolatban is képes leszel önmagadat gázlángolva megmagyarázni, hogy nincs is azzal baj, amit a másik tesz. Még akkor sem, ha a lelked mélyén nagyon jól tudod: egyszerűen nem neked való. No de eldobtál már egyet, most még egyet: micsoda elkényeztetett ember vagy! Neked semmi sem jó?

Azért kell mindezekről a férfiak szemszögéből is beszélni, mert a férfiakat is sok-sok bántalmazás éri egyedi és rendszerszinten is akár. Már a sok társadalmi elvárás is ide sorolható, de vannak egyéb módok is.

Lajos nem akart még gyereket, és Barbara azt mondta, szedi a tablettát. Mégis valahogy becsúszott a gyerek, és a család egy emberként nyomasztotta Lajost, hogy el kell venni Barbarát, meg kell tartani a gyereket. Lajos élete pokol azóta, mert Barbara egy féltékeny és manipulatív nő.

Ákos remek ember, ezért mindent megtesz, hogy a feleségének ne kelljen dolgoznia. Még a házimunka nagy részét is ő látja el, miközben pénzt keres, és minden felelősséget levesz az ő gyönyörű neje válláról. Aki emiatt a legelemibb kompetenciák terén sem fejlődik. A család szerint Ákosnak kötelessége megóvni a nejét, miközben Ákos egyre mélyebbre süllyed a meg nem értettség és a hétköznapok terhei alatt. Ákos neje ma pozitív teszttel állt elő.

Isti odaadóan ápolja influenzás párját, ám amikor ő is ágynak esik negyvenfokos lázzal, a párja lusta dögnek nevezi. Nem ez az első eset, hogy Ildi szapulja Istit. Semmiről nem tudnak közösen dönteni, nincsenek érett beszélgetéseik, Ildi hangulata határozza meg a napjukat.

Ez mind bántalmazás, csak éppen nem látványos, és könnyen elbagatellizálhatjuk, hiszen olyan mogorva és éretlen társadalomban élünk, ahol a bántalmazás mindennapos. Iskolában, utcán, hivatalban körülvesz minket. Ezért olyan ismerős, ezért olyan nehéz lezárni. Arról nem is beszélve, hogy a norma szerint egy kapcsolatot össze kell tartani. mindenáron. Akár annak árán is, hogy elfogysz benne. 

És bizony férfiak ellen is megesik a fizikai bántalmazás. Létezik, és mondom, a férfi olyankor nem puhány. Csak ember, aki pont úgy működik, mint mindannyian, akiknek a lelkierején egy kicsike rés is keletkezett. 

Leszögezem: a férfiak (és mindenféle nem, szóval fóliát a cikkemre) bántalmazásáról beszélni nem elhalványítja a nőkét, hanem rávilágít, hogy a bántalmazás nagyon komoly és sokrétű dolog. 

Polarizált társadalmunkban gyakori, hogy amikor egy társadalmi csoport problémájáról beszélünk, akkor a másiké csak az elsővel ellentétben, kontrasztban tud teret kapni. Mondok egy példát. Gyakran hallom az alábbi típusú kijelentést: "Rendben, hogy a szőkék problémáival már ennyit foglalkozunk, na de álljon meg a menet, a vörösek akár fel is fordulhatnak, nem törődik velük senki." Értem a láthatatlan vörösek dühét, akik szeretnék, hogy a társadalom az ő problémájukra is érzékenyedjen, csak ez a kijelentés kontrasztol, és szinte elvitatja a szőkék jogát a panaszkodáshoz. Pedig akár össze is foghatnának, ha a probléma hasonló természetű. Ha a gyökérok az, hogy mindkét csoportot ollóval kergetik felbőszült fodrászok, akkor hiába kergeti a vöröseket dupla akkora ollóval kétszer annyi elvetemült Figaro, a két tábornak közös a baja, és a fellépés is hatékonyabb lenne. Ilyenkor én ezt javaslom: "Látjuk, hogy a szőkékkel már foglalkozunk, de hahó, emberek, ne felejtsük el, hogy ezt élik át vörösek tízezrei is, a probléma tehát közös." 

És olyan társadalmat kapunk, amilyet megérdemlünk. A bántalmazás pedig olyan dolog, ami ellen egy kis tett is rengeteget ér.