Tamás Ritát, a Ne pánikolj, sportolj! Facebook-oldal gazdáját, életmód-tanácsadót egy megosztás révén ismertem meg pár hónapja. Amatőr futóként sokszor merítek abból motivációt, hogy valaki őszintén leírja: aznap semmi kedve nem volt futni, mégis megindult, és lám, néhány kilométer után már csak úgy suhant. Rita ijesztő betegségeken, embert próbáló élethelyzeteken van túl, és bomba alakjával, valamint pozitív de nem üresen hurráoptimista üzeneteivel nagy tömeget képes megmozgatni. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Forrás: pexels.com
A Ne pánikolj, sportolj oldal természetesen promóciókat is tartalmaz. Kevesen gyártanak közösségi tartalmakat csak azért, hogy összefogjanak egy tábort, pusztán nonprofit, emberbaráti célból. A hasznos kontent vonzza be a lájkokat, és ennek a közönségnek lehet aztán eladni. Tiszta sor. Manapság a marketing jelentős része az influenszerek vállán nyugszik.
Csakhogy ma egy szokatlan poszt jelent meg az oldalon. Mutatom.
Néhányan egyből szóvá tettük, hogy egy édesanya betegségéből kihozni egy promóciót, hát, az nem túl szerencsés. Rita rögvest válaszolt, azt írva, hogy az édesanyjának tetszik a kép, és az így szerzett pénz teszi lehetővé, hogy ingyen, emberbaráti szeretetből válaszoljon az őt megkereső emberek kérdéseire.
A sporttermékek promóciója teljesen rendben van. Az is, hogy most egy kép rendeléséhez jár a kupon. Még akkor is rendben van, ha tudjuk, hogy a kuponos marketing úgy teremti az igényt a vásárlásra, és nem az a lényege, hogy olcsóbban kapjunk meg valamit, amit amúgy is meg akarunk venni. Amit én szóvá tettem, az a kettő összekapcsolása: Anyukám beteg -> van egy közös fotónk -> vásároljatok ti is.
Maradjon csak az utolsó kettő, és akkor minden rendben van.
Néhány sort még váltottunk egymással, de el is engedtem volna a vitánkat, hiszen egyébként eddig minden egyes poszt, tartalom tetszett nála. Eddig, ezt a makulátlanul pozitív és építő tartalomgyártást nagyra értékeltem. Különösen ügyeltem rá, hogy ami csak a szemem elé kerül, azt lájkoljam, lehetőleg szívecskével. Ugyanis a FB algoritmusa számon tartja, hogy milyen reakciók érkeztek egy posztra, és jobb "helyzetbe hozza" azt a posztot, ami megmozgatja az embereket.
Csakhogy az oldal most nagy bakot lőtt. A teljesen kulturált hangnemű kritikák hirtelen eltűntek a kommentfolyamból (a screenshot korában csak onnan...). Számomra ez az, ami igazán nem fér össze a pozitív és őszinte kommunikációval. Tudom, nehéz hagyni, hogy egy "bolond" százat csináljon (hiszen ha néhány kommentelő kritizál, az befolyásolja a többieket is -elindítva egy kritika-cunamit). De az, aki azt hirdeti, hogy kíméletlenül őszinte önmagával és a közönségével is, az nem teheti meg, hogy a közösségi média legfrusztrálóbb megoldásával éljen: a törléssel. A cenzúra nem a demokrácia és az elfogadás eszköze.
Akkor milyen kommentet törölhetek? - kérdezheted, ha van egy oldalad.
Az irreleváns tartalmakat, például ha egy nem túl ügyes felhasználó véletlenül ugráló rókát vagy egy oda nem illő GIF-et kommentel.
A gyalázkodó, becsületsértő kommenteket -bárki ellen is irányuljanak.
Minden más jogellenes tartalmat.
A trollok marhaságait.
Ellenben egy őszinte kommunikációra törekvő oldal, ha törli az ellenvéleményeket, akkor egy pillanat alatt dönti romba az addig felépített elveit. Így a promotált termékek iránti bizalom is meggyengülhet. Ritának valószínűleg szerencséje lesz, hiszen nagy követőtábora van, amiből néhány százat elveszteni nem nagy baj. Arra viszont érdemes ügyelnie, hogy a promóciók eluralkodása miatt még többen unhatnak rá az oldalra. A szimatom azt mondatja velem, hogy egyébként a követőtáborának a jelentős része nem engedheti meg magának a reklámozott termékeket. Miből gondolom ezt? Abból, hogy sok tartós beteg, lábadozó, traumából felépülgető személy merít tőle inspirációt, ezek a helyzetek pedig próbára teszik az ember pénztárcáját. Ezért azt is mérlegelnie kellene, hogy megéri-e. Kommentet törölni, no, azt semmiképp nem...
