Tizenegyedik parancsolat: gondolkodj!

(Ne) oszd meg, és uralkodj (magadon)!

2019. december 21. - HargitaiE

Komolyan nem értem. Meg persze, magamat sem, hogy ilyenen kiakadok.

Van a Fészbukon egy állatfaj: a mindent lementő, screenshotoló, lecopyzó, aztán azt így (lényegében sajátjaként) megosztó állatfaj. Sajátjaként, ugyanis minden szellemi termék, amiről nem jelezzük, hogy nem a miénk, plágium. Igen, még a fészen is. Az ilyen állatfaj miatt minden eredeti ötlet, mém, szöveg önálló életet kezd élni, mert, mint tudjuk, egy bolond százat csinál.

Eltűnik egy kutya, a gazdi kiposztolja, hogy milyen fajta ebet hol kellene keresni, mire a buzgó altruista hajlamokkal megáldott, szerintem inkább fontoskodásra vágyó netpolgár elkezdi terjeszteni. No de hogyan? Lementi a képet, vagy készít egy screenshotot, és így teszi fel a saját falára, majd onnantól nincs megállás. Osztja boldog-boldogtalan. Persze, csupa jóindulatból, bár szerintem az a jóindulat, ha szentelünk az ügynek tíz másodpercnyi gondolkodást, utánajárást. Ha megnézzük, aktuális-e még a poszt, a megosztásunkban feltüntetjük, hogy hol történt az eset, akkor valóban hatékonyan segítünk. Ha eszetlenül nyomjuk a megosztás gombot, és főleg ha lementjük a képet, és a magunk falán osztjuk, annak az ég világon semmi értelme nincs, sőt, káros. Ugyanis akkora "zajt" okoz, hogy a tényleg fontos dolgokat nem látják meg az emberek.

Ennek a súlyosabb és jogi aggályokat is felvető verziója az eltűnt személyekkel kapcsolatban valósul meg. Amikor már régen megvan az illető, de még terjesztik az eltűnése hírét, mert a poszt elszakadt az eredetitől, így követhetetlenné válik. Szegény állampolgár pedig még évekkel később is szembesül a saját portréjával. Nem beszélve a szomorúan végződő esetekről, amikor a hátramaradt rokonok és barátok sebei tépődnek fel újra és újra.

bird-beside-container-on-the-table-1058939.jpg

Tolvaj madár. Forrás: pexels.com, Skitterphoto

Mindezt azért is írom le, mert egy 2016-ban keletkezett kitűnő írás is erre a sorsra jutott. K. Attila Csak egyszer adhatnék maszek zongoraórát víz- (gáz-, mosógép-, stb.) szerelőnek! kezdetű bejegyzését eredeti, kissé eltorzított, valamint angolórás verzióban (hm, mire nem jó, ha tanultál filológiát!) osztja az istenadta nép. Az az érdekes, hogy még szakmai csoportok tagjainak sem jut eszébe visszakeresni a forrást. Pedig annyira nem is kellenek hozzá filológiai ismeretek, csak az a bizonyos barátunk.

A közérdekű közlemények mániákus közzétevője még egy jellemző bűnt el szokott követni: még ha igaz is egy hír, képes azt kamuoldalról megosztani, majd azzal jön, hogy de hát igaz. Oké, akkor biztosan lesz hozzá hiteles, nem a lájkokra utazó forrás is. 

Miért olyan fontos mindez? Mert jó edzés a logikus, megfontolt gondolkodáshoz. Fejleszti a kritikai gondolkodásunkat, ha utánanézünk a forrásunknak, és tudatosítja bennünk, hogy a szövegeket, képeket mindig valaki(k) készíti(k) (aka szerző), nem csak úgy teremnek. Ezekkel munka van, ezek mögött valamilyen szándék húzódik meg, és jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy ez milyen természetű. Állítom, még a vitakultúrát is fejleszti, ha az ember megtanul reflektálni egy információ forrására. Szóval éljen a Megosztás gomb, kivéve, ha kamuoldalról van szó.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://beszeljunkmegis.blog.hu/api/trackback/id/tr5115359688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.