Vezetői tapasztalatokkal rendelkező karrierváltó, akinek előző életéből számviteli ismeretei vannak, aztán átnyergelt IT-ra. Dolgozott már kis cégben és multiban, átlátja a folyamatokat, kiszűri a kevésbé hatékony pontokat, és legfőképpen: lételeme a vállalati működés jobbá tétele. Mivel nem értelmezhető a karrierútja, azaz nem junior IT-sből vált mediorrá, majd seniorrá, a recruiterek gyanakvóan méregetik. Mihez ért vajon? Ha átfogó szemlélete van, akkor semmihez és túl sokhoz. 

Házias, de a faaprítást sem megvető nő, aki szívesen süt pitét, de nincs baja azzal sem, ha azzal kell kezdenie, hogy a sütőben ki kell cserélni az izzót. Bátran elmegy a villamossági boltba, tudja, honnan lehet leolvasni az izzó típusát, de egy leheletnyi rúzzsal az ajkán indul el az üzletbe. A környezete furcsán néz rá: izzó vagy pite? Mi ő inkább, házias vagy talpraesett? Nem tud dönteni, nem is akar, hiszen ebbe az életbe még megannyi más is belefér. 

Horgolni tudó férfi. A nagymamája még gyermekkorában tanította meg, és mivel a munkája sok stresszel és felelősséggel jár, jól esik néha lehuppanni a kanapéra egy sörrel - és egy gombolyag fonallal. Alig meri megmutatni az alkotásait másoknak. A kollégái csodabogárnak tartják, a nők egy része szerint pedig nem férfias. Csak amikor a tervrajzokat forgatja épp, vagy borászkodik. Kicsit ért még az autószereléshez is, de a lánya haját ő fonja be reggelente. Hova illeszkedik így? 

Mit tükröznek rólunk a képességeink? Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/green-tree-268533/

Mi a közös ezekben az emberekben? Az, hogy nem lehet őket beskatulyázni. Generalisták: több dologhoz értenek, és van egy átfogó szemléletük, amit az élet több területén is kamatoztatni tudnak, de nem lehet azt mondani róluk, hogy ők csak ezek vagy azok.

Ezzel pedig zavart keltenek. Az agyunk ugyanis kategorizálni akar, és ha egy jelenséget nem tud betenni egy skatulyába, akkor megzavarodik. Ez természetes jelenség, de tudatosan küzdhetnénk ellene, mégis: a generalistákat, legyenek bár a munkaerőpiac vagy a társadalom megítélésének célpontjai, rendre kevésbé választják. Egy generalistának jóval lassabban sikerül elhelyezkednie, és ő az, aki kevésbé vonzó. Egy nő legyen házias vagy gyakorlatias, egy férfi legyen lágy vagy férfias. Ha a kettő egyszerre vagy, akkor kisebb isteni csoda szükséges, hogy valahova, valakinek mindenestül kellj. Valljuk be, még a tudatosabbak is szívesebben állapodnak meg egy jobban kategorizálható egyén mellett. Mert nekik is kényelmesebb így. 

És akkor mit tehetünk? Ne legyünk sokrétűek? Maradjunk magányos harcosok? Váljon belőlünk remek kintsugi, aki időnként megragad egy-egy lehetőséget, hogy kitöltse a specialisták, a dobozolhatók által meghagyott réseket? Mindez erő kérdése. Annak a kérdése, van-e erőnk ahhoz, hogy a saját utunkat járjuk. A generalisták magányos ösvényein. Nem szégyen ha nincs, csak akkor ahhoz kell erő, hogy lemondjunk a sokrétűségről. Cserébe nyerünk sok-sok lehetőséget.