Valaki kimondta, hogy a házasság a modern időkben válságban van, aztán az is kimondatott, hogy a tartós kapcsolatok is válságban vannak, aztán fellángolt a nézet, miszerint a monogámia tarthatatlan. Esetleg hogy a monogámia az előző kettő hanyatlásának közvetlen oka. 

A biztonságosan kötődő, hosszú távra egy ember mellett elköteleződni képes, a szenvedélyt hosszú ideig fenntartani alkalmas emberek pedig kezdik úgy érezni magukat, mint valami szabálytalan őskövület. 

Átestünk a ló túloldalára. 

Bárki azt csinál magával és konszenzusos esetben mással, amit csak akar. Van, akinek a poliamoria válik be, az bátran tegye. Lehetőleg nyíltan. És a társadalmi nyomás sok fájdalmat és dilemmát tud okozni neki is. Éppen ezért nem örülök, hogy mostanában megjelentek a poliamoriát megoldásnak vagy magasabb szintű kapcsolódásnak tartók. Mert ez ugyanolyan normaképzés, ami ellen akár ők maguk is megélni kezdtek valami mást. 

Nem a házassággal van baj. A rossz választással van baj, az eleinte jó, majd rosszá váló választással van baj, vagyis azzal, hogy makacsul kitartunk, a túl sok gyerek vállalásával van baj, a közös hitellel van baj, a társadalmi nyomással van baj. A bátorsággal és az önismerettel van a baj. 

Photo by cottonbro studio: https://www.pexels.com/photo/woman-in-white-long-sleeve-shirt-sitting-beside-woman-in-white-long-sleeve-shirt-4982177/

Mit mondanak, mi a poliamoria előnye? Mint emberi szerveződés ez azt jelenti, hogy több embert etikusan szeretni, több emberrel etikusan-nyíltan kapcsolatban lenni. Ez egy korrekt berendezkedés, azonban érdemes a poliamoria mint egyéni beállítódás mögé is benézni. Polinak lenni annyit jelent, hogy

• több ember iránt tudsz romantikus érzelmeket táplálni egyszerre
• elviseled, sőt örülsz neki, esetleg még ösztönzöd is, ha a romantikus érzelmeid tárgya mással is romantikus viszonyt létesít

mindezt persze egy skálán, mert biztosan vannak a poliságukat nagyon megélő meg csak belül valamit sejtő fajta emberek. De ez a két késztetés együtt egy olyan ősi és tiszta szeretetnek interpretálódik, ami már-már elérendőként fogalmazódik meg többek részéről. Polinak lenni tehát elkezdett eszmény lenni: magasabb szintű szeretet, igazabb kapcsolódás, a tartósság záloga. 

Szóval ha rossz tapasztalatod van egy klasszikus kapcsolatban, akkor ott a poli mint magasztos megoldás. 

De mi van, ha nem minden poliamoria az, aminek látszik? Ha az egyén valójában csak megkerülő megoldásnak választja ezt? Mi van például, ha annak örülni, hogy a másik ember egy harmadikkal (is) boldog, az valójában az önbecsülés hiánya? Mi van, ha ez az illető csak nem mer elvárni? És mi van, ha l betűvel ugyanez? Mi van, ha bizonyos emberek poliamor beállítódása pusztán kötődési vagy elköteleződési zavar? 

Mivel ezekre a kérdésekre nincs egzakt válasz, azaz bőven megeshet, hogy van, akinél igen a felelet, én nem tartom jó ötletnek a polit valamiféle megoldásnak, kiútnak, sőt a modern kapcsolatok legetikusabb formájának tekinteni. 

Valakit választani, kiállni a választás mellett, és kiállni amellett is, ha ez a kapcsolat már nem azt adja, mint régen: bátorság. Amihez nagyon sok önbecsülés kell, aminek ez a társadalom eléggé a híján van. Nem ártana először rendet tennünk magunkban. Utána jöhet a másik. Vagy egy harmadik.