5 tipp, hogy tanárként se legyen bérleted a sürgősségire

És nem az agybaj elkerüléséről lesz szó

2020. május 28. - HargitaiE

A minap olvastam jKáldy címlapos blogbejegyzését 5 tipp, hogy ötvösként se legyen bérleted a sürgősségire címmel, és gondoltam, rátromfolok: kedves bloggertárs, nem kell ahhoz köszörűkkel, kalapácsokkal meg vésőkkel dolgozni, hogy az ember ön- és közveszélyessé váljon. Bőven elég akár a tanári pályát választani, hogy rendszeres rendelőlátogatók legyünk, és most nem a pszichiátriai szakambulanciára gondolok. Az egy pár év alatt alap lesz. Álljon itt néhány munkavédelmi tanács azoknak, akik oktatásra adják a fejüket.

1. Könyvekkel rohangálni jó, mert okos ember benyomását keltjük. A könyv lapjainak éle viszont rémesen meg tudja vágni az ember kezét. Szigorúan tilos tehát végigsimítani. A naplót is óvatosan lapozgassuk, mert még a végén a vérfürdő nem a táblánál, hanem az ujjaink alatt alakul ki.

2. A legtöbb szellemi foglalkozású dolgozó kávéval üzemel. A kávé az álmosság, fáradtság ellen van, azaz amikor készítjük, jellemzően csak egy hajszál választ el minket attól, hogy eldőljünk. Mind az eldőlés, mind a forró tárgyak érintése veszélyes. A kettőt egyszerre csak a magamfajta tehetségek képesek kivitelezni, de ha valaki még érez magában késztetést, az sürgősen vesse el.

3. Alagút, amelynek a végén nincs fény, csak a kisujjad: a sok gépelés hatására a szellemi munkás olyan kellemes betegségeket szerezhet magának, mint az alagútbetegség, a teniszkönyök, tudom, a pizza hut, meg az ínhüvelygyulladás. Nézzük a jó oldalát, más szakmában az ín nélküli verzió dívik. Bár azzal lényegesen többet lehet keresni.

brown-and-white-bear-plush-toy-42230.jpg

Forrás: Pexels

4. Cipelés: modern technika ide vagy oda, egy átlagos oktató akkora cókmókkal megy be órát tartani, hogy csigolya legyen a porckorongján, amelyik évtizedeken keresztül állja a sarat. Tessék tornázni!

5. Egyéb hülye balesetek: én, aki kézállásban törtem el az orrcsontomat, az oktatói pályámon már számos érdekes balesetet szenvedtem, de mind közül kiemelkedik, amikor egy 200 fős hallgatói sereg előtt sikerült úgy lehúznom a sínen futó táblát, hogy a kezemben maradt. Kínlódásom során többféle balesetet szenvedtem el, például meghúztam a derekamat, és fejbe is csaptam magam a nehéz táblával, de a női méltóság és az oktatói tekintély keveréke nem engedte, hogy kimutassam kínomat.

Szóval nem kell ötvösnek lenni ahhoz, hogy valaki ügyesen mozogjon a munkahelyén, bár kétségkívül van egy közös pont a kettőnk pályáján: időnként csiszolatlan gyémántokkal akad dolgunk - és ezért megéri.

A bejegyzés trackback címe:

https://beszeljunkmegis.blog.hu/api/trackback/id/tr6415727190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.