Tévedni emberi dolog, önérzetesnek lenni még emberibb. Pedig sokkal rövidebben (no meg bölcsebben) javítható egy-egy tévedés, ha az ember belátja: elkövetett egy aprócska hibát.

Sok-sok éve egy egyetemi oktatómtól tanultam egy fontos technikát mások "kritizálására". Amikor a nyelvpedagógiai szemináriumokon egymás mikrotanításait értékeltük, mindig így kellett fogalmaznunk:

Dicsérem azt, hogy...

Tanácsolom azt, hogy...

Azaz előbb találnunk kellett valami jót a társunk munkájában (olyan nincs, hogy ne lenne benne), és csak utána kritizálhattuk. Ami jóval könnyebben megy... A kritizálás pedig abból állt, hogy igyekeztünk a másik személy fejlődésére koncentrálni: ezért is hívtuk tanácsnak. Azóta is igyekszem úgy észrevenni a hibákat, hogy egyből a fejlődési lehetőségre koncentráljak. Próbálok elvonatkoztatni a személytől, a személyiségtől, és csak az a lényeg, hogy megfogalmazzam a problémát, majd már adjak is ötletet a javítására.

Mondhatom, jó sokan nem vevők erre. :D

Történt a minap, hogy egy szakmai Facebook-oldal képernyőfotó formájában tett közzé egy mémet, ami pár hete már keringett a neten. Én így reagáltam a nem túl "szakmai" megoldásra:

"Jópofa, csak ez a megosztás nem túl elegáns. Egyfelől ez a kép valahonnan származik, nem saját tartalom, másrészt legalább a telefon értesítési sávját érdemes levágni. De leginkább erőfeszítést tenni, hogy felkutassuk a forrást."

Forrás: pexels.com

Ha egy magánszemély teszi így közzé másnak a munkáját, azért nem szoktam szólni. Az sem szép, hiszen más dolgozott vele, de egy magánszemélynek nem kell profinak lennie. Ellenben egy oktatással és folyamatszabályozással foglalkozó cégnek/oldalnak nagyon is. A válaszuk csak tovább növelte a hozzáállásuk szakmaiságát:

"Koszonjuk a hozzaszolast. Konkretan a bekuldo ott van a lajkolok kozott, tehat tud rola hogy megosztottuk, o kerte. Nem kaptunk engedelyt neve megjelenitesere, ezert nincs ott a neve. Nem valtoztattuk mert igy kaptuk.
Neha egy mosoly kevesebb energia, mint egy kommentre elvesztegetett ido "

1. Attól, hogy a beküldő (=a képtolvaj) lájkolta, más tollával ékeskedni plágium. Egy lájk nem legitimál semmit.

2. Kioktatással felelni egy tanácsra finoman szólva sem szerencsés.

A dolgot tetézte, hogy a beküldő vagy az oldal szerkesztője képes volt feltúrni a saját megosztásaimat, és amikor forrásmegjelölés nélküli képre bukkant, kérdőre vont, hogy kaptam-e engedélyt a kép közlésére. Ez már kezdett átcsapni óvodai színvonalba, ezért azon túl, hogy megnyugtattam az illetőt: saját magam fotóztam a képet, még az asszertivitás határán belül meghúzogattam a bajszát.

A plagizáló oldalon még belinkeltem az eredeti (vagy legalább eredetibb) forrást, mire a válasz:

"Köszönjük a hozzászólásodat! Gyönyörű kirándulásra alkalmas idő van odakint, szép hétvégét Neked!"

Önérzet és kioktatás, majd az igazi öngól: a magyarázkodás iróniába oltva. Ez utóbbi a kép beküldőjétől, aka képlopótól való:

"Kedves érintettek...a képet én küldtem XXX-nek azzal, hogy lássa, hogy 22:41-kor is a LEAN szemlélet jutott eszembe, amikor csak 41%-os az akksim, és ragaszkodtam hozza, hogy így tegye ki. Ezen kívül jeleztem neki (titkosított vonalon), hogy van benne egy helyesírási hiba, de ne mondja el senkinek, hadd lássuk, valaki megtalálja-e... A forrást csak szóban mondtam neki, de itt már arra is fény derült, így nem marad más, mint jó kirándulást kívánni mindenkinek!"

Szóbeli forrásmegjelölés. Szakdolgozati témavezetők lájkolják ezt.

Természetesen innentől kezdve nem érdemes több szót fecsérelni az ügyre. A dolog tanulsága, hogy az oldal nem szakmai, hanem lájkvadászó viccoldal kíván lenni. Persze, a citromból limonádé lett, hiszen megszületett ez a bejegyzés, aminek egyetlen célja tanácsolni (aztán semmi kioktatás a kommentszekcióban!).

Tanácsolom tehát azt, hogy ha kritika ér:

... és nem jogos: akkor írd meg tárgyilagosan.

...és jogos: akkor köszönd meg, javítsd ki, felejtsd el.

Ha nagyon mélyen érint a kritika, akkor érdemes azon is elgondolkodnod, vajon nincs-e gond az önbecsüléseddel. Egy nagyjából egészséges lelkű személy képes helyre tenni a kritikát, és nem generalizálja azt. (Vagyis nem gondolja, hogy akkor az ő egész személyisége került veszélybe, amit meg kell védeni.) Ha pedig a céged képviseletében kommunikálsz, akkor a saját személyed egyáltalán nem mérvadó. Ez különbözteti meg a profi online jelenléttel bíró vállalkozásokat az amatőr kattintgatóktól.