Két fontos közlendőm van, mielőtt belevágnék annak elemzésébe, hogyan színeződött újra (piros-fehér-zöldből naranccsá) a Tisza Párt, és hogyan vált szimbolikussá a gerincet kutató jelöltjük személye.

Először is sietek leszögezni, hogy e cikk megírására se nem kért, se nem biztatott az írást közvetlenül ihlető jelölt. Sőt, azt feltételezem, hogy nem is örülne neki, hiszen olyan ember, aki nem szeret a figyelem kereszttüzében lenni, és végképp nem szorul rá, hogy valaki kampányoljon érte. Nem is ez a cél. Magánvélemény következik, melyet, ha más jelöltet is alaposan ismernék, róla is megírnék. Sőt, cikkem nem csak - akkor nevezzük meg - Bogdán Csaba esetéről szól, hanem a most épp 9. jelöltért, Weisz Viktorért is szót emel. 

Másodszor is jelzem, hogy Bogdán Csabát több mint tíz éve hétköznapi és bibliai értelemben is ismerem, közös publikációnk is jelent meg, tehát érhet a részrehajlás vádja. Lenne olyan (többek között - senkire nézve nem terhelő, de - jogi) tény, mellyel könnyen cáfolhatnám ezt, de Csaba esete egyéntől függetlenül is rávilágít valami nagyon fontosra.

Jó politikus lennék, mert máris megszegtem az ígéretemet. Van egy harmadik is: igazából valahol sosem hittem, hogy a Tisza feltűnése több lenne egy előre kitervelt médiaheccnél. Csak azt is lehetett volna gerincesen csinálni. Jaj, miket beszélek.

Vágjunk is bele. Volt egy felhívás, melyre százak jelentkeztek, többek között Bogdán Csaba, aki a nép szavazásán hatodik helyet szerzett. Magyar Péter a választásokig egyértelműen azt közölte, hogy nem megy ki az EP-be. Így Csaba még a nem a nép által beszavazott (!) Tarr Zoltán listára kerülésével is a hetedik hely várományosa lett. Ha Tarrból szakértőjelöltet csinálnak, akkor Weisz a hetedik, Bogdán a hatodik. De jó, legyen hibrid a megoldás: a nép is választ, meg kicsit mi is belenyúlunk. Vitatható még a női kvóta, de az egy másik cikk témája lehetne. 

Piros-fehér-zöld. Csak ez csípi a szemet. Forrás: Pexels, Karolina Kaboompics: https://www.pexels.com/photo/red-chili-pepper-on-white-background-4033324/

Néhány napja pedig Magyar Péter elkezdte pedzegetni, hogy bizonyos körülmények esetén mégiscsak felvenné a mandátumát. Ezzel sincs baj, ígéret szép szó, ha nem tartják be, az a politika, csakhogy ezt elfelejtették egyértelműen kommunikálni az így lógva maradó gerinckutatóval és az őt támogatókkal, akik a YT-kommentek jelei alapján jóval nagyobb számban léteznek, mint azt egyébként a beszavazóshow eredményei mutatják. Szóval van itt támogatóbázis. Majd ezek után jött egy Nemzeti Konzultáció, amelyen szoros küzdelemben a nap folyamán stabilan álló 74-26% arányban győzött a népakarat, MP legyen képviselő. 

Namármost, nem mindenki olyan rosszhiszemű, mint én. Akadt olyan jóhiszemű gerinckutató, aki komolyan gondolta, hogy ha van egy felhívás, amiben szakembereket várnak szakpolitikát folytatni, akkor majd szakmai alapokon sikerül érvényesítenie a szaktudását. Mely szaktudás, program megtorpedózható, vitatható, csak tartanánk már ott, hogy ezen megy a vita. Ha a politika egészét nézzük, naiv volt. Ha az eredeti értékajánlatot, akkor viszont semmi mást nem csinált, mint aszerint cselekedett, amit a szervezet ígért és mondott. Ennek révén pedig pusztán saját esetével újabb vizsgálati alanyokat szerzett a gerincferdülésről folytatott kutatásához. Ez is nyereség, nem?