A love bombing jelenségét általában a szerelmes fél túl heves közeledésére értjük. Elsőre roppant vonzó lehet a ragaszkodás: kinek ne imponálna, ha a másik egészen elvesztené az eszét miatta? A bókok, mesés ajándékok, figyelmességek hatására először azt hihetjük, megnyertük a főnyereményt, életünk párját, aki csak ránk figyel már örökkön-örökké. Igen ám, de a love bombing kemény kontrollba szokott átfordulni, amikor is a hősszerelmes még csak lélegezni sem engedi a partnerét. Minden percét a szerelme célpontjával szeretné tölteni, nemet mondani neki lehetetlen, így egy idő után terhes lesz a lángoló szerelem. Ami nem is annyira szerelem, inkább kontroll. A love bombingoló fél ugyanis általában komoly önértékelési problémákkal küzd, ezért kell neki a folyamatos kapcsolódás, megerősítés. A love bombing ellenszere a hátraarc: menekülj a lehető leggyorsabban. Főleg, hogy a durvább esetekben komoly nárcisztikus bántalmazás lehet a vége. Ha nem teszed, magadban is érdemes végigfuttatnod a programot, hogy milyen igényedet elégíti ki ez az izzó, perzselő szerelem. Talán magad is küzdesz önértékelési kihívásokkal, és a szerelem természetesebb, enyhébb formái nem elegendőek számodra a megerősítéshez. Pedig ha az ismeretség korai szakaszában azt tapasztalod, hogy az udvarlód szerint tökéletes és imádnivaló vagy, és egyetlen percet sem érdemes nélküled tölteni, akkor élj a gyanúperrel: hamarosan jön a feketeleves. 

Van azonban egy másik, a klasszikus love bombinghoz hasonló eset, amelynek szintén remek önismereti tanulságai lehetnek. Ez az, amikor egy természeténél fogva székelyes ember kezd szokatlanul lángolni. A szerelem érzése lehet valós, de a kifejeződése rendkívüli. Tudjátok, a székely ember a viccben egyszer vall szerelmet, és megígéri: szól, ha változás állna be. Többször ne remélj tőle bókot vagy vallomást. Rengetegféle székelyes ember létezik: van, aki félénksége okán nem meri kifejezni az érzéseit, más nem olyan romantikus fajta, esetleg valami egyéb gát, akár egy trauma vagy kötődési bökkenő nehezíti, hogy kapcsolódni tudjon szíve választottjához. És bizony, itt is lehetnek önértékelési kihívások: van, aki fél a visszautasítástól, esetleg nem elég magabiztos az érzései kifejezése során. Nos, az ilyen ember a szerelem elején a lila köd hatására meg tud annyira változni, hogy ideig-óráig hősszerelmessé válik. Egy pontra fókuszál, ez pedig választottja, és egy élete, egy halála, most elmondja, hogy mennyire de mennyire. A kontrollálás szándéka nélküli, jóindulatú, erős érzelemkifejezés nagyon jó dolog. Ha viszonzott, az egy felhőtlenül boldog állapot. Szeretni jó, viszontszeretve lenni nagyszerű, ezt szavakban kifejezni csodálatos. 

Photo by Asad Photo Maldives: https://www.pexels.com/photo/silhouette-of-couple-on-seashore-1024984/  

Csak az nem mindegy, hogy ez mennyire fenntartható. Kétségkívül óriási önismeretet és tudatosságot igényel az egyén egyik leginkább módosult tudatállapota idején felmérni, mire leszünk képesek hosszú távon, de megéri. Megéri reflektálni, hogy elhitetjük-e magunkkal és a másikkal, hogy ez az, amit - Parti Nagy Lajossal szólva - a sokszáz hétfőreggeleken adni tudunk. Vagy ha nem is a stresszes hétfőreggeleken, de lehetőleg minden lusta szombat délelőtt. Hiszen, hogy még egy klasszikus idézetet ideidézzek: felelős vagy azért, akit megszelídítettél. 

A kétfajta bombázás nagyon más természetű, mégis azért hívom a másodikat is így, mert ugyanúgy feketeleves lehet a vége. Ráadásul míg egészséges önértékelésű ember az elsőnél nem kételkedik abban, hogy a másik fél lehetetlenítette el az egészséges és fenntartható kapcsolódást, a második típusnál ott marad az örök kérdés: Mit rontottam el? A válasz pedig talán sosem érkezik meg.