Leégett a Notre Dame egy része. A kár tetemes, a helyreállítás évekbe telik majd, az internet pillanatok alatt tele lett a lángokról készült videókkal... meg az esemény kommentárjaival. A nagy médianyilvánosságot kapó események mindig fellobbantják a közbeszéd lángjait is. A hétköznapi embernek véleménye van. Ha nincs, akkor is lesz. Lássuk, milyen típusokba sorolhatók a különféle megnyilvánulások.
Ez a cikk egy görbe tükör, az itt bemutatott embereknek a valósággal való bármilyen egyezése a(z) véletlen műve.
1. A fontoskodó
Aki életében még Bivalymocsolád-felső határát sem hagyta el, de most egy leguglizott kép kíséretében ecseteli, hogy micsoda szörnyűség, mert épp készült odautazni. (És ugyebár ezen az épületen kívül nyilván semmi más nincs Párizsban.) Minél érzelmesebb hangokat üt meg az illető, annál bizonyosabb, hogy különben az életében nem állapította még meg egyetlen épületről sem, hogy az milyen korú és stílusú. Műemlékekhez szelfizni jár, nem a bélletes kaput elemezni.
2. A jólinformált
A mérnök, biztonságtechnikai szakértő és építésügyi ellenőr egy személyben, aki már az első lángok felcsaptakor tudja, mi történt pontosan. Ő az, aki szarkasztikus hangnemben hurrogja le a találgatásokat, hiszen ő tudja. Ő tudja.
3. Az apokaliptikus
Ő az, aki két lépésből összekapcsolja a tűzesetet az Emberiség összes bajával, a létezhető összes bibliai jövendöléssel, és észreveszi, hogy bezzeg az oltáron található arany kereszt nem égett meg. Véletlen lenne? Aligha. Az arany ugyanis baromi magas hőfokon olvad.
4. A na de ki törődik Kovács Pistikével típus
A katasztrófával egy napon egy másik veszteség is érte társadalmunkat. Vagy több. Egy csomó bajról még csak nem is szóltak a hírek. De itt van a Szolidáris, az A legkisebb is számít típus, aki jól felhívja a figyelmet, hogy persze, ott van az a régi épület, no de eközben Patagóniában kilehelte a lelkét egy hajlottkörmű bányászbéka is. Igen, a bányászbéka egy élet, egy kis földi csoda, csakhogy a média természete az, hogy annak a pusztulását hozza le, amiből egy van. És igen, lassan a békából sem marad sok példány, de valahogy nem az a tapasztalatom, hogy a bányászbékák populációjának fennmaradásáért virtuálisan küzdők járkálnának ki a folyópartra szemetet szedni.
5. A szenzációhajhász
Rárepül mindenre, ami bulvár, ami megerősítetlen részlet, bekukucskál minden kulcslyukon, és akár a pletykás vénasszonyok, ő is pletykál, sugdolózik, csak éppen virtuálisan. Ártalmatlan.
Forrás: Wikimedia Commons / Peter Haas / / File:Notre Dame de Paris DSC 0846w.jpg
+1 A kommentelőket elemző
A blogger, a kommunikációs szakember, aki meg nem bírja megállni, és nekiáll elemezni ezeket az embereket, vállalva azt is, hogy egynémely magára ismer, és majd jól beszól neki.
Persze, mindez természetes.
Szomorú, de természetes. Emberi dolog. Párizsban legalább virtuálisan, például a Dan Brown-könyvek filmadaptációi miatt mindenki járt, ezért aztán van véleményünk a dologról. Ráadásul a média már régen nem folytat közszolgálati küldetést, azaz nem annak ad nyilvánosságot, aminek igazán óriási szüksége van rá, hanem ami nagyobbat szól. Ebben tökéletesen igaza van Kitörődikkovácspistivelnek. Látványosabbak a lángok a sárkányt formáló vízköpők körül, mint például a kis koszos fekete gyerekek körül Mozambikban felcsapó sártenger. (Igen, volt ott egy természeti katasztrófa, csak az évszázad legnagyobbja a déli féltekén. Ja, Mozambik Délkelet-Afrikában van.) Megdöbbentőbb a repülőről fotózott füst, annál is, ami a hajléktalanok által eszkábált bódékból száll felfelé. Meg aztán, ebbe nem kell igazán bevonódni. A Notre Dame-ot úgyis újjáépítik, nem kellünk mi ahhoz.