Én marha. Én hülye. A Magyar Postával kezdtem.

Történt ugyanis, hogy elhunyt valaki, akinek a családja felé nem lenne illendő csak úgy odavetni valamit a Facebookon, ezért a hagyományos gyásztáviratot részesítettük előnyben. Hogyan ad fel az ember táviratot? Elmegy a postára. Ez a jelen esetben bizonyos okokból kizárt volt, és ha valakiben feltolulna az "akkor kérj meg valakit", jelzem, hogy nem mindenkinek vannak olyan emberei, akiket erre a célra be tud fogni.

Ezen kívül vezetékes telefonon is fel lehet adni táviratot, de a XXI. században, különösen az online oktatás és távmunka évében vezetékes telefont tartani otthon, hát, nem olyan magától értetődő.

No de sebaj, mert e szerint a hír szerint...

Remek! Betört a postára a XXI. század! Akkor menjünk a posta honlapjára! Hoppá, itt nem esik szó online feladásról.

Akkor jöjjön az általam középkori kínzásként megélt lépés: hívjuk fel az ügyfélszolgálatot! Komolyan mondom, ha egy párt a következő választáskor zászlajára tűzi a várakoztatózene- vontatott gépi hangon diktált beszélgetésazonosító- minden munkatársunk foglalt, de hívása fontos a számunkra-mentes telefonos ügyfélszolgálatok törvénybe iktatását, én rá szavazok, sőt ingyen segítek neki kampányolni, legyen bármilyen oldalon.

Az ügyfeles hosszas várakozás után álmos hangon szólt bele a telefonba, és a kérdés hallatán olyan hanglejtéssel közölte, hogy várjak, hogy arra gondoltam, inkább az ügyfelesek leterheltségéről kellene cikket írnom. Komolyan mondom, ha egy párt a következő választáskor zászlajára tűzi az ügyfélszolgálatosok kötelező pihenőidejének növelését, én rá szavazok, sőt ingyen segítek neki kampányolni, legyen bármilyen oldalon. 

Végül megtudtam, hogy az Én Postám szolgáltatásra kell regisztrálni, azaz megadni a nevemet, telefonszámomat, e-mail címemet, generálni egy jelszót, azt megerősíteni, megesküdni, hogy nem vagyok robot (de zombi lassan igen). Az e-mail címemre érkező megerősítő e-mail kissé megtréfált, mert közölte, hogy hibás a kód (mármint amit a posta rendszere generált), továbbá a személyes felületemen megjelent, hogy hitelesítsem a regisztrációmat ügyfélkapuval. (Hú, biztosan sok terrorista küldözget táviratot...)

Amikor sehogy sem találtam a táviratfeladási lehetőséget, újra tárcsáztam a postát, újra átvergődtem a csodálatos menüpontokon és a leszedált lajhárhoz hasonlatos gépi hangon, amikor ügyfeles 2.0 közölte, hogy jaaa, olyat ott nem lehet. Amit ekkor kívántam a komplett postának, na, olyat se lehetne ott.

Elment pár óra az életemből, nem olyan tragédia. Hogy egyszerűen nincs mód törölni a felhasználói adataimat az Én Postám rendszeréből, az már minimum bosszantó - GDPR-ilag pedig érdeklődésre tart számot. Próbaképpen írtam választ arra az e-mailre, ami a regisztrációm megerősítésére utasított, íme a válasz:

Tisztelt Levélíró!

Tájékoztatjuk, hogy ez az e-mail cím csupán levelek kiküldését végzi, bejövő üzeneteket nem tud fogadni.

Kérjük, az általunk eredetileg küldött e-mailben, a Válasz gomb-ra kattintva küldje el nekünk újból az üzenetét.

Üdvözlettel,

Magyar Posta Zrt.

 Hát pont az eredeti leveletekre válaszolok, ember!

No de persze, írtam a rendes ügyfélszolgálati csatornán is, ahonnan kíváncsian várom a választ. Külön poén, hogy a posta honlapján levő, kifejezetten Én Postámmal kapcsolatos kapcsolatfelvételi űrlap csak két lehetőség közül enged választani: a mo.hu-s regisztrációval és a vevőkártyával kapcsolatban fordulok önökhöz opciót. Várom, mikor szúrnak le, hogy hiszen nem is arról írtam nekik, amire kattintottam.

Pexels/Jaymantri

Apró ügy, nincs jelentősége, de valahol mégis. Ahol jó néhány cég puszta körmével ássa a gránitfalat, ha mögötte potenciális vevőt sejt, ott nem lenne szabad megtartani egy állami monopol céget. Versenyezzen a posta igenis, és akkor majd munkáltatóként és szolgáltatóként is rákényszerül, hogy ne a haver Pista szeme fénye Jocikával fejlesztesse le az UX minden csírájától is mentes honlapot meg a belső folyamatokat.

Amúgy végül virágot küldtünk a temetésre. Jolika virágboltos egyéni vállalkozó öt perc alatt oldotta meg a dolgot.