Az ősz elcsendesedős időszak. A régi korok embere ekkor betakarította a terményt, majd egyre inkább behúzódott a házába a hideg, az eső elől. A mai embert pedig a social media bekuckózós tartalmai ösztönzik nyugalmasabb életmódra. Már ha összejön. 

Egyre azon tűnődöm, hogy az élet természetes velejárója-e a hajszoltság, a feladatok darálása, az egyik teendőből a másikba esés, vagy van-e értelme ennek ellenkezőjére törekedni, vagy csak óriási áldozatok árán érhető el a harmonikus élet. 

Hányszor látjuk, hogy valaki azért hajszolja a pénzt, mert szeretne nyugodt körülményeket teremteni magának és esetleg a családjának. Most nem arról beszélek, aki a hatodik BMW-ért gürcöl (bár ehhez is szíve joga mindenkinek), hanem aki az első kitörlesztett házért. (Imádom, amikor az ilyen ember szemére vetik, hogy nincs eleget a szeretteivel...)

Hányszor látjuk, hogy valaki azért építi a környezetét a két kezével, hogy majd egyszer élvezhesse. És vajon hányszor jut majd ideje a verandáról csodálni alkotását?

Hányszor látjuk, hogy valaki azért küzd az előléptetésért, hogy biztosabb állása legyen. Azért kezd bele egy újabb képzésbe, hátha majd az stabilabb egzisztenciát teremt. Aztán vajon hánnyal több lehetőséget kínálnak neki ezért? 

Röpke kutatással megállapítható, hogy a világ filozófiai és szépirodalma az élet értelmét abban látja, hogy

• boldogságra leljünk (Presser-Adamis, Arisztotelész)
• megosszuk másokkal (Coelho)
• céljaink legyenek (Nietzsche)
• hasznosak legyünk ebben a világban (Dosztojevszkij)
• szenvedélyesen szeressünk valamit (Márai)
• normálisan éljünk (Konfuciusz)
• otthon legyünk benne (Tamási)
• a Mennybe jussunk, jézusi életet éljünk, meg ilyenek (Biblia)

Mondjuk, Rejtő Jenő is beleszól, szerinte meg "Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan." - köszi. 

De még Rejtő sem mond olyat a maga lecsontozott nihilizmusával, hogy az élet értelme 

• időben befizetni a parkolóbérlet árát, aztán vitatkozni a parkolósokkal, hogy nem ment fel a sorompó
• elintézni a műszakit
• megkérdezni a szemétszállítókat, hogy lomtalanítanak-e az utcádban az ősszel
• vitatkozni a földhivatallal, hogy a Földtörvény második passzusa érvényes-e rád
• kilogikázni, hogy hogyan fogsz odaérni az órádra egyik pénteken munka után
• kitalálni, hogyan lesz kazáncsere anyádnál, ha nálad meg árambővítésre kell a pénz

Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/person-climbing-on-mountain-461593/

De mégis ebből van még vagy száz a listámon, és a nap végén a kutya nem kérdezi meg, otthon voltam-e (ja, hómofiszban, az is valami), megosztottam-e másokkal (fészen meg instán, szuper), hasznos voltam-e (a GDP-t termeltem böcsülettel), a mennybe meg tudtommal nem jutottam, és amiket a földhivatalról, szemétszállítókról meg a kazánosokról gondolok, a pokol sokkal valószínűbb kimenetel a számomra. 

Szóval valahogy nem tudom, mi értelme van egyik pillanatban dolgozni, aztán másodperc alatt átkapcsolni emberi kapcsolódó üzemmódba, de már rohanni, mert várnak a teendők, melyek úgy viselkednek, mint Sziszüphosz köve, csak épp ha egyet megoldasz, kettő terem a helyükben. Sziszüphosz legalább csak egy követ görgetett fel a hegyre minduntalan... de minek. 

Na de fölösleges ragozni, mert ezt az írást is úgy taskoltam fel magamnak, és lejárt az idő, menni kell tovább a többi feladatra. Hisz ha azokat megoldom, vár a veranda a többi megoldandó.