Egy tudományegyetem modern filológia tanszéke anyanyelvi lektort keres. A lektor feladata lesz az adott nyelv népszerűsítése és oktatása, alap- és mesterképzésben, heti 20 db 45 perces óra keretében. A fizetés közalkalmazotti bértábla szerint: bruttó 195.000 Ft (nettó 140 ezer körül), amihez 60 ezer forint lakhatási hozzájárulás társul. A szerződés nem kizárólagos, tehát az illető vígan elmehet részmunkaidőbe... hogy meg is éljen.
Biztosan sokan mordulnak fel, hogy mi is a baj, hiszen ez így nettó 200 ezer. Egyfelől ez a munka Budapesten van, ahol egy garzonlakás bérleti díja kedvező esetben 100 ezer forint. Másfelől ez egy felelősségteljes, komoly felkészültséget igénylő, konferenciára járkálást elváró pozíció, ahol egy egyetem hírneve és hallgatók százainak (sajnos most már csak tucatjainak) tudása és motivációja forog kockán. No meg a tudomány.
Mennyit dolgozik egy lektor ezért a pénzért?
20X45 percet oktat hetente. Egy órájára hivatalosan 45 percet készül, de ehhez jön a legújabb kutatások megismerése, vagy éppen a gyorstalpalódás, ha az ember lektorként olyan tárgyakat is tartani kényszerül, amelyekkel sosem ápolt baráti viszonyt (számoljunk még 45 percet). Például egy irodalomtudós simán kaphat heti 10 nyelvórát a kezdőtől a haladóig. Most tartunk 3X20X45 percnél. Ehhez jön a ZH-k és esszék javítása, a plágiumellenőrzés, vizsgáztatás, szakdolgozati témavezetés (egy becsületes témavezető vagy háromszor átolvassa a hallgatója dolgozatát, egy dolgozat 30-100 oldal, kis tanszéken egy tanár vihet 3-5 diákot). Most tartunk nagyon barátságosan számolva 4X20X45 percnél. Máris kijön egy szolid 60 órás hét, de még nem volt konferencián, nem épített tudományos kapcsolatokat, és nem pályázott meg olyan ösztöndíjakat, amelyeket a valamire való kutatónak illik elnyernie. Már csak azért is, mert egyetemi berkekben a fizetésemelést nem az inflációért és a lojalitásért osztogatják. Hanem például a docenssé válásért, habilitációért, stb.
Mit várok, ha egyszer ennyi a bértábla szerinti fizetés? Legalább kiírják, megtakarítva ezzel egy fölösleges kört azoknak, akiket ez ennyiért nem érdekel. Világos.
Mégis. Egy ilyen strukturális szégyenről beszélnünk kell. Beszélnünk kell arról (még ha a hangom nem is ér el a füledhez - hogy parafrazeáljam Gibran szavait), hogy a mai bölcsészek vagy teljesen lerongyolódnak fizikailag, megjelenésüket és igényeiket tekintve, vagy elmennek valami más területre, ahol még az is lehet, hogy veszendőbe megy minden tudásuk.
Fotó: Quaz Amir (pexels.com)
Csak a legszerencsésebbek hasznosíthatják az ismereteiket méltó körülmények között. Én éppen ilyenek között ismertem meg olyan kiváló vezetői személyiségeket, akik a csapatukért harcolnak, a munkában is élen járva tapossák az ösvényt, és lehetővé teszik, hogy a csapattagok kifejezzék az igényeiket. Ezek a vezetők a nehezített pályán is igyekeznek megtalálni a lehetőséget, hogy megbecsüljék a dolgozók munkáját. Ha nem megy anyagilag, akkor legalább a gesztusok szintjén. Ezek a kiváló példák arra késztetnek, hogy kérdéseket tegyek fel magamban.
Mellékesen jegyzem meg, hogy nem egészen elegáns egy néhány napja a szakmai berkekben keringő álláshirdetést szó szerint átvenni. [Üzenet a szakmabelieknek: arról van szó, ahol 3200 a bruttó bér, csak se nem forintban, se nem euróban.] Felkérésre szívesen segítek abban is, hogy milyen szöveg és kép alkalmas a Facebookon való terjesztésre: egy 12-es Times New Romannal gépelt A4-es oldalt JPEG-be alakítani nem az. Ezt azonban nem rovom fel, mert a mai bölcsészet nagyon távol áll attól, hogy digitális és felhasználóbarát legyen, és ilyen terhelés mellett, amit a 20 óra oktatás, legalább ugyanennyi készülés, konferenciára járás és kiegészítő jövedelem szerzésére irányuló kísérletek jelentenek, nem marad idő körbenézni, hogy hol is tart a világ. Pontosan ezért van gond ezzel a fizetéssel.
