Introvertált vagyok. Szeretek prezentálni. Öt perc alatt elfáradnék egy céges partyn. Nem okoz gondot húsz vezető előtt nehéz szakmai kérdésekről beszélni. Introvertált vagyok?

Bár az utóbbi években többek között Susan Cain Csend című könyvének, valamint az Introvertigo blognak köszönhetően kezd helyrekerülni az introvertáltak megítélése, még mindig sok téves értelmezéssel találkozunk.

Olvasom például egy Szakmák introvertáltaknak című cikkben, hogy

Ha tehát introvertált vagy, nem valók neked az alábbi foglalkozások: sajtóreferens, kommunikációs munkatárs, PR menedzser, sales menedzser, kereskedő, ingatlanos, egészségügyi dolgozó, pszichológus, mediátor, tanácsadó, ügyfélszolgálati munkatárs, call center operátor, tanár, eladó, pénztáros, szervezetfejlesztő, tréner, coach.

Ez kellemetlen, mert ebből a felsorolásból én négy szakmát aktívan gyakorolok.

Sőt:

Az introvertált személyek nem szívesen állnak szóba idegenekkel, ezért az értékesítői szakmák eleve kizártak náluk.

Az már baj, mert tavasszal vadidegeneknek értékesítettem egy szolgáltatást.

De még stockfotó keresése közben is beakad, hogy az introvert helyett a shy keresőszó a nyerő.

Kösz, Pexels... Bár olyan értelemben jogos, hogy bármilyen random ember jól jöhet nekünk illusztrációnak, hiszen akárki lehet ilyen.

Az intro- és extroverziónak, mint megannyi más személyiségjegynek, széles spektruma van. Vannak nagyon-nagyon introvertáltak: akik valószínűleg rettegnek egy állásinterjútól vagy prezentációtól, mert nem szeretnek a tekintetek kereszttüzében lenni. Vannak a közepesen introvertáltak, akik, lévén felnőtt emberek, meg tudnak oldani egy nyilvános beszédet, de ha nem kell egy héten ötször kiállniuk a kollégák elé, akkor nincs hiányérzetük. Ott vannak a közepesen extrovertáltak, akik lubickolnak egy produktív meetingben, de ők is ugyanúgy menekülnének a kellemetlen társaságból. Meg vannak a nagyon-nagyon extrovertáltak, akik imádják, ha pezseg az élet körülöttük.

Vajon ő az? Forrás: Pexels, Anand Vijay Krishna 

Semmi több. Semmi "az introvertáltak elmélyültebben dolgoznak, inkább írásban kommunikálnak, empatikusabbak, analitikus gondolkodásúak". Minden ilyen jellemző csak valószínűleg igaz az introvertáltakra, de biztosan van grafomán, empatikus, de nem analitikus introvertált. Ja, tényleg, például én. 

Nem beszélve arról, hogy vannak ambivertáltak is.

Éppen ezért arra biztatnám a munkaadókat, hogy alaposan ismerjék meg a kollégákat, mielőtt egy-egy jelből címkézni kezdenének. Ha pedig beigazolódik, hogy az illető introvertált egy inkább extrovertált csapatban, akkor érdemes békén hagyni: egy munkahelyen, bármily meglepő, elsősorban dolgozni kell ugyanis.

Ha az adott egyén nem a céges bulik legnagyobb partyarca: akkor hurrá, mert nem miatta kell majd mentőt hívni, és a buli utáni napokban is tud majd koncentrálni, mert otthon szent maradt a béke. ;)

Ha az adott egyén nem szeret munka közben cseverészni: ha ez baj...

Ha az adott egyén nem szereti az éjszakába nyúló meetingeket: hurrá, ezek szerint nem valami hatékonytalan perverz.

Ha az adott egyén nem szeret prezentálni: akkor van gáz, ha a munkája kifejezetten ebből áll. Egyéb esetekben: akkor ne prezentáljon, vagy kapjon egy jó tréninget (például ezt).

Ha az adott egyén nem szeret telefonálni: akkor ne vedd fel call centeresnek. Egyéb esetekben írj neki e-mailt, vagy ha te pedig utálsz pötyögni, akkor jussatok kompromisszumra.

Ha pedig az adott egyén, aki introvertáltnak látszik, mégis szeret prezentálni vagy beszélgetni: akkor örülj neki, mert valahol a világon egy sztereotípia ismét főbe lőtte magát.