Esőkabát.

Van, ugye, a kukazsáktól alig megkülönböztethető poncho, amit jóérzésű ember csak ítéletidőben húz magára, akkor is teljesen fölöslegesen. Ezt a vackot úgyis felfújja a szél, az ember pedig képtelen kidugni belőle a kezeit, akárcsak abból a fodrásznál szokásos klepetusból.

Fotó: Ali Pazani, Pexels

Meg van a lookbookok és moodboardok világának esőkabátja, ami egy csinos darab, derékban húzott; a színharmónia tökéletes, a modell elegánsan vagy hanyagul, esetleg a kettőt egyben művelve pózol valami ipari parkban (sosem értem, hogy nem csapja el ezeket egy targonca), és ami a legfontosabb: a képeken még véletlenül sem esik az eső. Legfeljebb huncutul szemerkél. Na de hát ismerjük a csak a medence szélén pucsításra való fürdőruhákat is, amiknek az anyagát egy perc alatt mállasztaná ázott papírzsepire egy csepp klóros víz.

Ilyen kulturális és piaci környezetben indultam felfedezőútra a plázák kínálatában.

Plázák?! - hördülhet fel most sok újsütetű ökotudatos, aki a műanyagmentes júliusban megtanulta, hogy second hand kell vásárolni. Vagy hazai tervezők dizájnerdarabjait. Tökre igazatok van, de nektek hány haszontalan darab áll csak azért a szekrényben, mert az eredetileg keresett kék blézer helyett fekete volt a turiban, az is flitteres? Vagy hány órát szúrtok el az életetekből, hogy hatvanadjára is bemenjetek, hátha most már akad kék is? És mennyire tudjátok rétegezni a törvényszerűen egyedi kivágású, hosszúságú dizájner ruháitokat egy szolid mínusz 15 fokban?

Szóval plázába mentem. Nem is egybe. Vagy hármat végigjártam, a poklok poklával egyetemben.

Tudni kell rólam, hogy gyűlölök olyan helyekre menni, ahol magas az egy m2-re jutó emberi hülyeség értéke. Márpedig egy plázában akkor is hülye leszel, ha a MENSA-klubban te volnál az elnök. Mivel folyosókon nem érvényes a KRESZ, ellenben hatvan különböző zene üvölt a képedbe a vasárnap egyetlen lehetséges programként ide beszabaduló gyerekeket nem számítva. Mindenki úgy lézeng, mintha lefújták volna Chemotoxszal, és ha sietsz, biztosan elédtámolyog valamelyik kókadozó példány. Az üzletekben hangos zene szól, hogy minél hamarabb megjöjjön a kedved a távozáshoz, és az ég világon semmi logika nincs abban, ahogyan a ruhákat elrendezik. Azaz célirányosan haladni lehetetlen.

Az eladókat kérdezni arról, hogy bocsi, találok nálatok ilyen és ilyen méretű és színű kabátot... veszett fejsze nyele. Egyrészt halovány segédfogalmuk nincs (a legtöbbnél ez úgy általában értendő), másrészt úgyis naponta rendezik át a teret, harmadrészt kizárt, hogy van.

Vagy van, de biztosan nem olyan színben, ami passzolna hozzám, és hiába magyarázom el, hogy hideg télként egy camel kabátba bújva az öreganyámnak néznék ki, az egész fast fashion egy emberként nézne rám bután, hogy mit akar ez.

És most, hogy elküldtem a fenébe az eladókat, plázai boltokat, de még a full műanyagmenteseket is, jöjjetek ti, hölgyeim. Elmondanátok nekem, hol hagyjátok az agyatokat, amikor megvesztek mindenféle vackot a párosítás, kombinálás (valamint a vesemedence-gyulladás elkerülésének) fikarcnyi esélye nélkül? Amikor a fast fashion (aki amúgy a legnagyobb hunyó ebben az egészben!) minden egyes szezonban más divatszínt hoz ki, az azért van, hogy te többet vásárolj. Hiszen ha tavasszal feltankoltad magad lila és khaki darabokkal, most meg a piros és a lazac a divat, akkor legfeljebb Lady Gaga tud neked ebből egy outfitet kihozni. Ha tavasszal a térdig érő kardigánt tolták az arcodba, most meg mell alatt fognak végződni a télikabátok, akkor fújhatod az eddigi ruháidat, vehetsz új, lazacszínű crop topokat vagy miket, hogy beférjenek a divatosan crop kabátod alá.

No de ha mindezt meg is teszed, kedves vásárló, akkor a fast fashion a vásárlói birkaszellemen felbuzdulva jövőre is valami egyszezonos felmosóronggyal jön ki, ami nélkül lehetetlen élni, hiszen ki akarna lemaradni és ódivatúan öltözni. Ahelyett, hogy a vásárlók igényei arra ösztökélnék ezeket az üzleteket, hogy minden időszakban elérhetőek legyenek az alapdarabok (basic póló, egyszerű blézer, nadrágok minden létezhető fenékre és lábhosszra, ballonkabátok, na meg vállalható esőkabát, stb.). De nem, mert senki nem kényszeríti erre a plázai boltokat ellátó divattervezőket. Hiszen abból kevesebb bevétel lenne.

Bár nem is tudom. Én bizonyára szívesen költenék egy picit többet a tartós, igényes, kombinálható darabokra, főleg, ha azokat színtípus szerint helyeznék el az üzletekben. Én több pénzt hagyok abban az üzletben, ahova nem mint Dante poklába lépek be, hanem tudom, hogy mit merre keressek.

Na, hát esőkabátot, azt sehol nem leltem, maximum a neten egy 50 ezer forintos darabot. Aztán valami csoda folytán megláttam, hogy másnaptól a Lidlben potom pénzért csinos és vízálló kabátok vannak. Másnap korán reggel nettó öt perc alatt be is szereztem a tökéleteset. Nesze neked, fast fashion.