Amikor egyetemista voltam, megtapasztaltam a kérdőív-kitöltések kunyerálásának minden elkeserítő, megalázó és komikus oldalát – ráadásul nekem külföldiek körében kellett tarhálnom, akik sokszor azt sem tudták, pontosan mit akarok… elmondani meg nem lehetett nekik a megfigyelői paradoxon miatt.
Megfigyelői paradoxon: a kutatásmódszertan Murphy-törvénye. Ha ismered a célt, amiért figyelnek, kérdeznek téged, az tudat alatt vagy tudatosan módosítani fogja a viselkedésedet. Ha például odamegyek egy palóc nénihez, hogy most szeretném megfigyelni a szép ízes palóc beszédét, akkor a lehető legpestiesebben fogja elmagyarázni a szövőszék működését – mert a fejében az van, hogy a fővárosban beszélnek szépen. Vagy éppen annyira meg akar felelni, hogy ügyel minden szavára – így a legkevésbé lesz autentikus a végeredmény. Ezért alkalmazzák azt a trükköt a nyelvészek, hogy etnográfusnak vagy egyszerű érdeklődőnek adják ki magukat. Írásos kérdőívnél még nehezebb a dolog, mert csak nagyon trükkösen lehet hatékonyan kérdezni.
Szóval itt vagyok én, aki még emlékszik, milyen logisztikai komplikációk árán írta meg a szakdolgozatát, és aki szeretné visszaadni az Univerzumnak, hogy a megfelelő pillanatban mégis mindig megvolt a segítség. Ezért aztán minden kérdőívet kitöltök, amivel megfáradt egyetemistákat segíthetek.
Kár, hogy mostanában elég sok olyat találok, amitől én fáradok meg. Ezért összeállítottam ezt a gyorstalpalót, hogy a kérdőíved valóban arra kérdezzen rá, amit tudni akarsz, és a kitöltőnek se menjen el a kedve. Bónusz előny, hogy valid eredményeket prezentálhatsz egy tudományos munkában vagy előadáson, netán alaposabban megismered a terméked célközönségét. Kérdezéstechnikai tanácsaim általánosak, de a beállításokkal kapcsolatos tippjeim a Google Formsra vonatkoznak. Az elv minden kérdőívszerkesztőnél működik.
Adatvédelem
Ha nem gyűjtesz e-mail címeket vagy más személyes adatokat, azaz a kérdőív anonim, akkor nem kell adatvédelmi tájékoztató. Máskülönben kell!
Leírás
A kérdőív leírásában nyered meg vagy veszíted el a kitöltődet. Itt csak annyit írj, ami feltétlenül muszáj: ügyelj a megfigyelői paradoxonra. Az utolsó két mondat (már ha igaz) így hangozzon:
A gyűjtött adatok kizárólag tudományos kutatáshoz/piackutatáshoz [a megfelelőt írd bele] kerülnek felhasználásra. A kitöltés önkéntes és anonim; kb. XXX percet vesz igénybe.
Kérdezéstechnika
A legfőbb hiba, ha túlságosan ráfókuszálsz a hipotézisedre vagy várt eredményedre, ezért valahogyan sugallod a „helyes” választ. Kérdezz egyszerűen! Legyél inkább szájbarágós, mert az adatközlőd neked tesz szívességet, az idejéből áldoz rád. A UX (user experience) szemlélet azért hasznos a kérdőívszerkesztésben, mert segít a felhasználó fejével gondolkodni. A legfőbb tanácsom: olvasd fel magadnak a kérdésedet, lehetőleg hangosan. Ha hülyén hangzik, akkor módosítsd. Ha csípőből eszedbe jut valami idétlen válasz, szintén. Mert akkor rosszul fogalmaztál, és nem a megfelelő képzeteket hívod elő a válaszadóból. A kérdezésnél elengedhetetlen a végtelen precizitás, és soha ne alapozz arra, hogy a válaszadó úgyis érti. Sokfélék vagyunk, sokféleképpen fogják érteni.
Nem tudom/nem válaszolok
Legyen ilyen lehetőség ott, ahol ez reálisan előfordulhat! Nem elég az sem, ha a leírásban feltünteted, hogy amit a válaszadó nem tud, azt hagyja ki. Ugyanis ő a kérdőív sűrűjében erre már nem emlékszik, sőt sokakban van olyan megfelelési kényszer, hogy mindenképpen kattintani fognak – és „tippelni”. Például itt az játszódott le bennem, hogy "tudja a fene, de gondolom, igen". Az én igenem pedig pont ugyanolyan értékű igen lesz, mint azé, aki biztosan tudja.
Pontosíts, pontosíts, pontosíts!
A válaszadó siet, multitaskol. Dolgozz a keze alá! Itt van például ez (az első szón lendüljünk át - fáj, de ez van):
A kérdező nyilván úgy értette, hogy szerinted egy látássérült képes-e felszolgálni. Nem kell azonban aspergeresnek vagy egyéb módon mindent szó szerint vevős fajtának lenni ahhoz, hogy valaki így értelmezze: valószínűnek tartom, hogy valaki pincérnek alkalmaz egy látássérültet / akár (megtörtént eset) van annyi fantáziám, hogy látok magam előtt egy vak pincért. (Az már csak hab a tortán, hogy ez nem egyetértős kérdés, azaz rossz a skála magyarázata is. Bónusz: mennyi lehet a látásmaradványa, mert egy félig vak, félig sasszemű szerintem simán.)
Javaslat: Szerintem egy látássérült ember is képes pincérként dolgozni. Vagy Szerintem egy minimális látásmaradvánnyal rendelkező személy is megállhatja a helyét pincérként.
Vagy itt:
Az ismeretek és az attitűdök keverednek, a végén egy bónusszal. Vedd a fáradságot, szedd össze a gyógyszerek jellemző ismérveit és a fő tévhiteket.
A kedvencem a covid-kérdőívek özöne. Mazochista lehetek, mert tavasszal tucatjával töltöttem ki a hogy viseled a karantént típusú kérdéssorokat. Mindegyikben akadt valami hasonló:
Volt problémám (mert az előző kérdésben nem specifikálták, milyen problémára gondolnak): szervizben volt a kocsim. Ez akadályozott a többi emberhez való eljutásban. Erre gondoltatok? Vagy arra, hogy voltam-e annyira zárkózott, hogy nem tudtam kapcsolódni az emberekhez? Fogalmazzatok már pontosan!
Ugyanígy a lenti kérdésnél: pontosan miért aggódom? Hogy nem jól használják, hogy nem eléggé használják az atomot, hogy elszabadul egy röntgengép, hogy az oroszok beteszik a lábukat Paksra, hogy Pakson Csernobil lesz? Valószínűleg az utóbbi, de akkor tessék azt írni!
Javaslat:
Ön tart-e egy esetleges nukleáris katasztrófától Magyarországon (Pakson)?
Ön tart-e a paksi atomerőmű egy esetleges meghibásodása miatti nukleáris katasztrófától?
Vagy ez:
Az életszínvonalas kérdés után nehéz eldönteni, hogy anyagi téren vagyok-e elégedett, vagy ez már általános lelki elégedettség.
Javaslat: Mindent egybevéve (anyagiak, egészség, család) mennyire elégedett az életével?
Mutatok egy korrekt megoldást:
Ne sugallj!
A megfogalmazás, de még a válaszlehetőségek hossza is vezeti a válaszadó kezét! Mint a KRESZ-vizsgán, ahol mindig a leghosszabb válasz a jó (de ha nem is, mi erre álltunk rá).
Na, kinek fordult meg a fejében, hogy a hulladék a „jó” válasz? Egyébként pedig, ha többet lehet választani, akkor miért melyik a kérdés? Biztosan csak egy lesz a jövő energiaforrása?
Szintén fontos: ha skálát alkalmazol, akkor legyen kiegyensúlyozott! A legjobb, ha az 1-es: egyáltalán nem, a 3-as a so-so, az 5-ös pedig az abszolút. Ha a skálát elbénázod, a válaszadód mindenképpen egy szorongó lelkisérült lesz:
És ha esetleg megpróbálnál tiltakozni ellene, akkor maximum elkönyvelnek bizonytalan embernek.
Segíts a válaszadónak!
Ha valami nagyon specifikusat kérdezel, magyarázd el alaposan!
Mi a tök az a Smart Grid? Itt, ha már szociológiai jellegű a kérdőív, valamint a leírásban nem szerepelt, hogy csak szakembereknek szól, akkor adjuk meg a lehetőséget a válaszadónak… Sőt, először döntsük el, hogy csak szakemberek szakmai véleményére vagyunk kíváncsiak, vagy átlagemberek vélekedéseire is. Ha utóbbi, akkor írjuk le, mi az a Smart Grid (nem, ne kelljen gugliznia, neked tesz szívességet a kitöltéssel!).
Ugyanígy érdemes lett volna fél mondatban pontosítani. Milyen osztályok, milyen határok?
Minél pontosabban, hogy ugyanazt értsétek alatta. Itt például máig nem tudom, milyen weboldalra kell gondolnom.
Van, amelyik pocsék, a másik meg kiváló. A kérdező szakdolgozata erősen esélyes az elsőre.
Van, amikor szimplán nem beszélni magyar. Előző kérdés: önkénteskedett-e a járvány alatt?
Nem, kizárólag mások segítségével akarok működni. (És ezt egyetemi prof jegyzi. A kutatás orosz-magyar, de ennél még a Google is jobban fordít.)
Ezt sem értettem:
Nem, a szobatársam egy másikban, csak átjár aludni.
Forrás: Pexels/Pixabay
Zseniális még:
Az egyébhez kedvem lenne beírni, hogy amikor a Predator kerget az utcán, na, akkor nagyon. De remélem, az autóvezetés is ellehetetleníti a hírolvasást.
Ehhez pedig nincs megoldásom. Gondolom, az állítás teljes mértékben igaz, de akkor miért gondoljak a saját családomra?
Logikázz!
Tipikus hiba, hogy a kérdőív akarva-akaratlan előfeltevést tartalmaz. Ezt úgy lehet kivédeni, hogy öt percet szánunk a függő kérdések szerkesztésének tudományára (Panel hozzáadása, Ugrás a válasz által meghatározott szakaszra), és akire nem érvényes egy kategória, annak nem teszünk fel olyan kérdést.
Ők lesznek a barátaid.
Mutatok egy példát:
A két lehetőség: igen/nem. A válaszadás kötelező. De mi van azzal, akinek nincs gyereke? És mi van azzal, aki már eleve közel volt a gyermekeihez? Mit mér akkor ez a kérdés? És milyen konferencián hoznak ki belőle a brit tudósok valami egetverőt?
Vagy ennél. A leírás nem köti ki, hogy csak ivók tölthetik ki a kérdőívet, sőt van is olyan kérdés, hogy milyen gyakran iszol, a válaszlehetőségek között a soha opcióval. Nosza, legyünk jó fejek, töltsük ki.
Nos, így, hogy sosem iszom, felőlem mindegy, hogy más fröccse miből van. De a kérdező valóban tisztítani fogja majd a válaszokat, és kiszedi az antialkoholistákét?
Ugyanebből a kérdőívből egy dupla fail. Nem járok fesztiválra, és ha járnék, nem innék alkoholt. Ilyenkor mi van?
Ismét az előfeltevés okozza a problémát:
(Az igekötő tényleg nem megy ezeknek...) Ilyenkor is az a megoldás, hogy először megkérdezzük: Vásárol-e valamilyen terméket azért, mert sportoló népszerűsíti? Függő kérdés: Milyen típusú terméket vásárol sportoló hatására?
Itt pedig nem értem, ha a kérdés az, hogy honnan szerzem az információimat az elektromos autókról, akkor miért informativitás tekintetében kell megítélnem a médiumokat? Lehet, hogy én a legkevésbé informatív Blikk Nőkben olvastam egy cikket, hogy Zimány Linda e-BMW-vel feszít. Akkor most mit jelöljek?
Javaslat: 1) Mennyire foglalkozol az elektromos autókkal? 2) Honnan szerzed az ismereteidet? (magazin, tv, személyes, stb) 3) Mennyire tartod ezeket megbízható forrásnak?
Demográfiai adatok
Javaslom, hogy ezeket tedd a kérdőív végére. Ugyanis rögtön az elején kifaggatni valakit a legbensőbb dolgairól, még anonim formában sem kellemes. Adj először te! Értelmes, élvezetes kérdéseket. Aztán jöhet a faggatózás.
Amit gyakran látok elrontva, az a foglalkozás és a végzettség. Ha nem túl lényeges, én a foglalkozásnál azt szoktam tenni, hogy a három nagy szektort (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás) teszem be, és egy másik kérdésben a státuszt (inaktív, alkalmazott, vállakozó, stb.).
Ez a lista például azt sugallja, minden más terület le van ejtve.
A kérdőív szerkesztése szerintem kifejezetten élvezetes foglalatosság, és mivel egyszerű Józan Paraszti Ész kell hozzá meg öt perc IT-okosítás, egyszerűen nem értem, hogyan keringhet a neten ennyi ócska, semmire nem jó, de aztán világraszóló cikkekhez eredményt szolgáltató kérdőív. Őszinte leszek. Különösen felba, trallala, felbőszít, ha mindezt egy egyetemi kutató követi el -márpedig a legtöbb példámat nem zöldfülű BSc-sektől szedem, akiknek még meg is bocsátom a bénázást (ismerve a magyar felsőoktatást, kész csoda, ha egyáltalán kérdőívben, értsd, emprikus kutatásban gondolkodnak). Szóval legalább kutatók, ne! Ha nem megy a logika, kérjétek fel a szomszéd Mari nénit vagy Józsi bácsit egy konzultációra.
