A pécsi Árkád és a Centrum parkoló környéke sosem volt a béke szigete, de ami 2024. május 17-én történt, arról érdemes két szót ejteni.

Amint többek között a Pécs Aktuál beszámolt róla, két, egymással kardinális szakmai kérdésekben egyet nem értő társaság vitát folytatott a disputa módszere alapján a kölcsönös tisztelet jegyében, a kommunikáció finomságainak szem előtt tartása mellett, a konstruktivitás zászlaja alatt. Team Machete egyik tagja végig a telefonját böngészte az érveket hiteles számadatokkal alátámasztandó, míg Team Lapát a csapatszerepek minél hatékonyabb leosztásán fáradozott, egyenlően bevonva a nőnemű tagokat is. Építő eszmecseréjüket egy kék színű gépjármű zavarta meg, nyomatékot adva Team Lapát érveinek. 

És közben járókelők mintha mi sem történt volna, mászkáltak közöttük. Mi a fészkes? Ez már minden momentumában annyira abszurd, hogy muszáj belőle viccet csinálni. Bocs, de muszáj.

Sőt. Egy pécsi mindennapjait immár közel tíz éve Birmingham utcáira cserélő baráttal a mémgyártás mint megrázkódtatással való megküzdés stratégiájának útjára is ráléptünk. Bakanccsal. 

Bocs, de muszáj volt. Az angol nyelvűek szerzője és/vagy ihletője ő. Köszi, P.!

Egy ponton beszállt Julcsi is, neki is köszönet az ötletért:

Amit pedig ki akarok hozni ebből az egészből: hogy nem értek dolgokat. Azt értem, miért kezdett el balhézni a nyílt utcán két társaság: mert nincsenek szocializálva, mert gyatra a közoktatás, mert szegregátumok vannak, meg szimplán mert a videó szereplői nem alkalmasak a társadalmi együttélésre. 

Szóval nem a balhézókat nem értem: nyelvhasználatukból, egymás szidalmazásának parttalan voltából arra következtetek, hogy ők akármin képesek idáig fajulni. 

Akiket nem értek, azok a járókelők. Többen voltak, akik a jól hallható ordítozás ellenére simán elhaladtak a két tábor között vagy a karomnyi machetét tartó srác mellett. Voltak, akik nem a lehető legrövidebb úton pucoltak el onnan, bennem a bámészkodás gyanúját is felvetve. No de bámészkodni is biztonságos védőtávolságból érdemes, nem machetenyújtásnyira. Mert Zimbardotól tudjuk, hogy az emberek közönyösek, ha segítséget kell nyújtani. No de ha nem is kell, hanem a saját épségüket teszik kockára? Na mindegy, talán mégiscsak maradjunk a mémeknél.