Nyelvészként, coachként sokszor olyan kommunikációs jelenségek ragadják meg a figyelmemet, amelyeken átlagember nem agyal. És milyen igaza van. Így esett, hogy kedves kollégámmal megfejtettük: a húg.ci az egy diskurzuspartikula, és így esett, hogy elkezdtem kielemezni néhány beszélgetést, melyeket nagyvonalúan most egytől egyig a flört kategóriájába sorolok. A két példa között legfeljebb annyi a kapcsolódási pont, hogy utóbbi kommunikációs műfaj bizonyos darabjait illethetjük az előbbi példában főszerepet játszó diskurzuspartikulával. 

Miért is kezdtem agyalni a flört pszichológiáján? Talán egyfajta megajánlott megküzdési stratégia. Legyen már valami haszon abból, ha több barátomat is próbálom megóvni a rozsdás borotvapenge alkartájéki használatától Tinder- és rapidrandis tripjeik után. 

Nem mintha mostanában olyan sok példát látnék-hallanék flörtölésre. Ugyanis aki ismerkedik, és élőben próbálkozik, annak vállalnia kell a zaklatásért való feljelentés kockázatát (köszönjük minden elmebetegnek és hatalommániásnak ezt a paranoiás világot). Aki pedig online, az - ha csak nem sikerül magáról Jason Momoát megszégyenítő portrét kattintania - akkor örülhet, ha válaszra méltatják. Legalábbis a barátaim vállamonsírásai erre utalnak. Aki meg párkapcsolati kereteken belül űzi a műfajt, szerencsés (?) esetben a négy fal között csinálja, így mintavételem nem minősül reprezentatívnak, mégis: adok egy sorvezetőt a jelek felismerésére. 

Azt veszem most górcső alá, hogy a flörtölés textuális progressziója, na de ne tudálékoskodjunk, szóval ahogy halad a beszélgetés, az azalatt megvalósuló kommunikáció milyen kötődési mintázatok működésére enged következtetni. Ez is egy önismereti lehetőség, ami pedig sosem haszontalan. Szóval mutasd, hogyan flörtölsz, és megmondom, ki vagy. De legalábbis megtippelem a kötődési mintázatodat. Ami persze helyzetenként és célszemélyenként eltérő lehet, de izgalmas megszemlélni, milyen helyzetben mi jön elő az emberből. Na, túldumáltam, kezdjük. 

A pszichológia többféle felosztást használ a kötődési mintázatok megkülönböztetésére, de most az egyszerűség kedvéért a három fő csoportot használjuk:

• biztonságos

Könnyen kerül kapcsolatba másokkal, nem fél elutasítani és elutasítva lenni, képes bizalmat tanúsítani. 

• elkerülő/elutasító 

Nehezen kerül kapcsolatba másokkal, érzelmeit nem könnyű kimutatnia, a vágyait elfojtja, nehéz megbíznia másban. 

• szorongó

Vágyik arra, hogy megbízhasson a másikban, de nem képes erre, és nem hiszi, hogy iránta feltétel nélküli érdeklődést tanúsíthat valaki.  

Photo by Hannah Nelson: https://www.pexels.com/photo/monochrome-photography-of-man-and-woman-near-tree-1065092/

No és akkor hogyan flörtöl egy biztonságosan kötődő?

A bátorság csak részben a kötődési mintázat függvénye, de általában ő az, aki a leglazábban kezdeményez. Nem túlozza el magában egy könnyed csevegés jelentőségét, de nem is pusztán unalomból, időtöltésből vagy játszadozásból lép oda a másikhoz. Ki meri mondani, hogy mit akar, mi tetszik neki, egyenesen kommunikál. Bátran és egyenesen bókol. Egy nagyon leegyszerűsített példával: ő fogja azt mondani, hogy Hello, tetszik a pólód (lehetőleg nem téve hozzá, hogy elkérné a számát, és jó esetben nem egyből a levételére szólít fel). A bókot fogadni is képes például egy köszönömmel, egy szerénykedő megjegyzéssel, viszonzással. Pl: Köszi, a te pólód is jó/Ugyan már, sima háundemm, de köszi. Az elutasítást viszonylag könnyen feldolgozza, kevéssé vetíti rá a saját kvalitásaira. Azaz úgy fogja fel, hogy épp most neki nem jöttem be, és nem úgy, hogy gáz ember vagyok, aki senkinek nem kell. 

Hogyan évődik egy elkerülő/elutasító?

Ha egyáltalán évődik, ugyebár. Ő az, aki körmönfontan célozgat, hogy minél szélesebbre tárhassa a vészkijáratot. Jelzései kétértelműek, a fogadó fél bizonytalanságot élhet át, hogy emberünk közeledését úgy kell-e érteni, avagy semleges társalgásnak. Nem meri kifejezni a vágyait, így inkább a másik személyt bírja rá (jelzem, tudat alatt), hogy megtegye a következő lépést. Úgy lehet lefordítani a kommunikációját, hogy Lehet, hogy éppenséggel eltölthetnénk közösen pár kellemes percet, de annyira nem fontos, elvagyok én magamban is. Épp ezért inkább célozgat: Holnap a háundemm melletti kávézóban leszek. Általában jól néznek ki ezek a pólók (az ember meg agyaljon, hogy No de akkor az enyém is, vagy ez pont nem?) Ő az, aki nehezen fogadja a bókot, például viccel üti el. A közeledésre távolodik. 

Végül: hogyan folytat romantikus csevegést egy szorongó?

Hát kezdeményezni aligha fog, hiszen nem is hiszi, hogy sikere lehet. Ha mégis összeszedi a bátorságát, akkor még az is megesik, hogy túlságosan közel megy, és néhány szó után máris holtomiglant vizionál. Erősen dicsér, felmagasztal (Nem szép a pólód, ez a legszebb póló a világon). A bókból ki akarja facsarni a lehető legtöbbet (Ha jó a pólóm, a szemem is szép?), és a kértértelmű üzenetek elbizonytalanítják (Most a pólóm tetszik neki, vagy aki benne van?). A távolodásra közeledik, de a közeledésre elbizonytalanodik. Ritkán hallani tőle egy egyszerű köszönömöt egy kedves megjegyzésre. 

Az ismerkedési fázisban elborít minket a lila köd, és hajlamosak vagyunk átkeretezni a legnyilvánvalóbb jeleket is. Mindent képesek vagyunk beleültetni a saját narratívánkba, hogy aztán a kapcsolat későbbi szakaszaiban kicsiket vagy nagyokat koppanjunk. Tudatosítani nagyon nehéz, viszont van valami, ami segít: a belső hang, ami már az elejétől súg. Abban a belső hangban merjetek bízni.