Egy kis játékra hívlak, kedves Olvasóm. Képzeld el, hogy tréner vagy, és megtalál egy új lehetőség. Nagyon örülsz, mert azt mondják, hogy a témához nem kell speciális szaktudás, csak egy rövid képzés, aminek a végén vizsgát teszel, majd havi egy-két, később pedig több alkalommal járhatsz oktatásokat tartani. A pénz is egészen megfelelő. Ugyan a képzés és a vizsga angolul van, de te korrekt szinten vagy, és a képzésszervező is megnyugtat. Ráadásul azzal kecsegtet, hogy ilyen kiváló CV-vel ritkán találkozik, ezért feltétlenül ott a helyed. Az sem baj, ha a kétnapos képzésből csak egy napon tudsz ott lenni. Wow.
Gondolom, ennél a pontnál azt érzed, kedves Olvasó, hogy akkor ez egy laza történet lesz. (Vagy van annyi élettapasztalatod, hogy levágod: itt valami nem stimmel, no de bízol a közel 100 éves, nemzetközi hálózattal rendelkező cég szakmai kiválóságában.)
Kicsit furcsa ugyan, hogy hetekig nem kapsz pontos információt a menetrendről, és a megbízási szerződés tervezetét sem küldik el. A képzés szervezője megnyugtat, hogy vedd lazán, jó lesz ez.
Aztán jön a feketeleves.
A céggel folytatott kommunikáció során végig a tréner szó a használatos, míg a képzés arra irányul, hogy 500 ember előtt karizmatikusan tudj beszélni. Olyan szabópéteres-hitgyülis formában. Mert a téma száraz, ezért el kell adni -mondják ők.
Fotó: Josh Sorenson pexels.com
A téma, amit oktatnod vagy tréningezned vagy hittérítened kell, egyfelől banális, másfelől annyi szakmai mélysége van, hogy egy nem-szakember könnyen zavarba hozható néhány speciális kérdéssel.
Hogy könnyebb legyen elképzelni, vegyük úgy, hogy a téma a szobanövények a munkahelyen. Mindenki tud beszélni arról, mennyire fontos az oxigén, ezért arról is bárki könnyedén meg tudja győzni a főnököket, hogy kell a fikusz a tárgyalóba. Igen ám, de a meggyőzés célja a viselkedés megváltoztatása (ld. a kóla ivása egy életérzés - vegyél kólát). Akkor pedig a főnök kérdezni fog: milyen fikuszt vásároljak? Ficus elastica, benjamina vagy lyrata való a mi irodánk száraz és poros levegőjébe? Mennyit kell locsolni? Mivel irtsam a levéltetveket? És valaki biztosan elmélyedt már annyira a fikuszok tartásában a közönség soraiból, hogy megkérdezi: nem volna jobb inkább szanszeviériát beszerezni... Ezekre a kérdésekre pedig csak egy szakmailag felkészült, komoly tapasztalattal rendelkező tréner képes hiteles választ adni. Ellenkező esetben a cég, amely fizet ezért az alkalomért, csalódott lesz. A trénert pedig biztosan nem hívják még egyszer, azaz ugrott a szakmai tekintélye.
Nos, én azt gondolom, hogy ha a téma száraz, akkor sem feltétlenül kell közös révületet előidézni, hogy belemenjen az emberek fejébe. Mivel a cél a viselkedés megváltoztatása (a valódi téma egyébként egy vérre és zsebre menő ügy, amelyben valóban változásra van szükség), megsúgom, mit kellene csinálni.
Cselekedtetni a résztvevőket.
No de a fene vigye is el, ezt már 2500 éve tudjuk:
Ha hallom, elfelejtem, ha látom, megjegyzem, ha csinálom, megértem. /Konfucius/
Ha el akarod érni, hogy az irodában fikusz viruljon, akkor először tereld be az embereket egy rossz levegőjű szobába (a fulladásos halál elkerülése érdekében csak egy kis időre). Azaz tapasztalják meg a problémát. Legyenek személyesen érdekeltek a változásban. (Fontos: előzetesen vizsgáld meg azt a célt etikai szempontból is!) Ismerjék fel, hogy ez nem maradhat így (eredeti esetünkben egy valós probléma szerepel, ami valóban nem maradhat úgy, ahogyan százezrek és milliók teszik). Csak a felismerés, a valós tapasztalás után lehet nekiállni a változásnak. Méghozzá a gyakorlatban. Ez a téma tehát valódi tréninget igényel (lehetőleg kiscsoportost), és nem hittérítő előadást 500 főnek tűzijátékkal.
Hozzáteszem: fogadd el azt is, ha egy dolgozód nem kezd el hinni a dologban. Amíg megteszi, ami a feladata, addig nem kötelező azonosulnia vele. Biztos vagyok benne, hogy sok száz gyorséttermi dolgozó utálja a hamburgert. Ennek ellenére mosolygósan szolgálják ki a vendégeket, de nem fognak áradozni a húspogácsáról. És így van ez jól. Így maradnak szabad emberek.
Vissza a képzésre. A következő feketeleves, hogy vizsga helyett megasztáros meghallgatást tartanak, annyi különbséggel, hogy itt rögtönözni kell egy 5 perces bármit, amivel a leendő tréner vagy ki a szösz szórakoztatja a jelenlevőket. Biztosan szuper, ha valaki képes rögtönözni, de miért olyan módszerrel mérünk, ami nem a jövőbeni feladatot szimulálja?
A résztvevők, persze, engedelmeskednek, és sokan azzal indítanak, hogy megmozgatják a közönségüket. Például egy fickó arra kéri a csapatot, hogy előbb mindenki az orrát (szerencsére a sajátját) kezdje el dörzsölni, majd a feneke fölötti területet. Megmozgatjuk az elgémberedett tagjainkat, de szuper! Vagy nem?
Nem éppen. Ugyanis éppen ezért utálják annyian a tréninges bohóckodásokat: sok ilyen gyakorlatot a trénerek csak önmagáért alkalmaznak, és nem derül ki, hogy mi a cél ezekkel. Pedig a tréninggyakorlatok lényege a rávezetés, felismertetés. Azért kérem meg a csoportot, hogy játsszanak pletykajátékot, mert előzetesen felmértem, hogy ebben a teamben gond van az információ áramlásával, és lám, most meg is tapasztalják kicsiben, kiélesítve. Azért kell kitalálniuk egy labirintusból, hogy felismerjék: több megoldás is van egy problémára. A másik az, hogy szerintem felnőtt embereket nem tudsz annál jobban megalázni, mint amikor bohóckodásra kényszeríted őket egy idegen környezetben, amikor még nem ismerik egymást, és főleg: ha még nem alakult ki egy elfogadó közeg, ahol tudott: nincs olyan, hogy hibázol. Csak miután megtapasztaltuk, hogy a tréner és a csapat mindent elfogad, azután lehet értelmes mozgásos feladatokat adni. (Mielőtt antiszocnak tartanátok: idegenekkel elvből nem bohóckodom, de összeszokott csapattal jártam már zulu esőtáncot, és én voltam a legidiótább mindannyiunk közül.)
Röviden: a játék mehet, ha világos a célja, és elfogadó, összeszokott környezetben zajlik. A játék megalázó, ha csak azért van, hogy a résztvevők valami csillivilli dolgot csináljanak.
Ha pedig ezen a képzésen az szerepel jól, aki bohóckodásra kényszeríti a csapattagokat, akkor vajon mi lesz "élesben"? Az lesz, hogy még több ember kezdi majd utálni a trénereket, holott a baj valójában a hittérítőkkel van.
