Megcsúszott a vasúti töltés, a munkás pedig fogja a fejét. Erről írt egy FB-polgár, és akaratlanul is belesétált egy érvelési csapdába.

Abban természetesen igaza van, hogy ez a töltés így nem maradhat, és joggal háborodik fel, ha ez egy frissen átadott építmény (bár mivel nem látszik építésznek, ki tudja, mi történt valójában).
Ami számunkra érdekesebb: a posztolónak az érvelése egy apró momentumban nagyon elcsúszik.
Egy rossz felbontású képről azt állítani, hogy rajta az alak a fejét fogja, majd ezt összekötni a hír értékelésével: manipulatív.
Egy semleges mozdulatot jelentőséggel felruházni: ez a bulvár, az álhírek, áltudomány terepe. Így születnek a kétpixelnyi ufók, a Notre Dame gyújtogatói,de sok kommunikációs szakember is képes egy elkapott pillanatból következtetni valakinek a testbeszédére. Holott hányszor történik meg velünk, hogy éppen elhessegetünk egy muslicát, aki már nem látszik a képen, vagy valami szúr, de ha fene fenét eszik sem jövünk rá, mi is az: ilyenkor nagyon fura testhelyzeteket tudunk felvenni: aztán csak egy lesifotós jóindulatán múlik, hogy valaki kihozza-e belőle: XY elhessegette ezt a gondolatot, YZ unta az előadást, feszengett végig.
Egyébként az ipse szerintem csak telefonál. A bal kezében valami oldschool mobiltoknak látszó tárgy van.Tipikus építésvezető -mondanám, de nem mondom, mert mert ne nézhetne így ki akár egy, a bringáját a B+R parkolóban hagyó, szabályosan láthatósági mellényt viselő utas, aki beszól a MÁV Direktnek, hogy indul-e már az a vonat.

Szóval a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve, és ez az egy burkolat létezik, amit az özönvízszerű eső sem tud kikezdeni.