Korábbi, coachingról szóló cikkemhez többen is szkeptikusan szóltak hozzá: nem értették, mire jó egy coach, és mit tud adni egy borsos összegről szóló áfás számlán kívül. Nos, a jó coach a kérdéseivel olyat tud kihozni az emberből, ami átlendíti egy elakadáson, ráébreszti arra, hogyan tovább, legyen az magánélet vagy vállalkozás, munkahelyi konfliktus vagy sport.
Mert a coach nem szabópéter, se nem paulocoelho, nem kell vele együtt révedezni egy stadionban, és nem ad tanácsot. Nem mondja meg a tutit. Az a coach, aki megmondja, az valójában nem coach.
A coach kérdez. Egyszerűnek hangzik, igaz? Pedig a kérdezésnek szigorú technikája van, amit el kell sajátítani, majd évekig gyakorolni a hatékonysághoz és a hitelességhez. Ez egy szakma: ugyanolyan, mint a cipészet vagy a belgyógyászat.
Persze, elsőre tűnhet úgy, hogy cipészre szükség van, míg coachra nem feltétlenül. Viszont ha belegondolunk, hány bűncselekmény történik mentálhigiénés okokból, vagy hány dolgozó ég ki (=termel kevesebbet!), esetleg hány házasság megy tönkre a megértés/kommunikáció hiányában (=hány vagyonközösség szűnik meg), akkor még a haszonelvűek is megérthetik a "lelki kalauzok" fontosságát.
Ahogy tehát említettem, ez egy szakma. Attól, hogy reggel a gangon el tudsz beszélgetni a szomszéddal, még nem leszel coach. Személyes véleményem az, hogy a coachnak a szakmai pontosságon túl még morális kötelezettségei is vannak, de ezzel mostanában nem leszek népszerű.
És higgyétek el: ha ti jó coachokkal találkoztatok volna, akkor fel nem merül, hogy miféle sznob szóval megnevezett hókuszpókusz ez! Ahogyan a geodétának és a foniáternek is idegen eredetű neve van, hát ennek a szakmának sem Magyarországon alakultak ki a gyökerei. Kár, hogy viszont a "gyökerei" közül számosan tevékenykednek hazánkban, khm.
Ez pedig azért fájdalmas, mert talán még a coachképzés sem garancia a szakmai pontosságra. Hozzájutottam ugyanis egy bemutatóanyaghoz, amelyen a coach-szakma alapjait ecsetelik a gyakorlatban, leendő tanulóknak. És nem is valami zugtanfolyamról van szó, hanem akkreditált, hivatalos coach válik abból, aki ezt elvégzi. Amin kiakadtam, az a bemutatóanyag egy része: néhány kérdés egy papírlapon, amelyek segítségével a coachingról esetleg alig valamit sejtők (lévén a bevezetőben alig pár szó hangzik el arról, mi ez) játszanak le egy szimulált brief (azaz rövid) coaching ülést. Vagyis az érdeklődők egymást coacholják meg pár percben úgy, hogy esetleg halovány sejtelmük nincs a coaching lényegéről, így aztán szolgaian kezdik el felolvasni a kérdéseket.
Nagy probléma lenne? Aligha. Csak éppen ezzel újabb szakmának lőttek, mert azt üzenjük: mi is szakmaiatlanok vagyunk, úgyhogy gyertek csak! Jöjjön csak minden dilettáns, mi majd megtanítjuk nektek a fellengzős szlenget, és ha azt lobogtatjátok, meg is lesz az a zsíros praxis, kész az újabb szabópéter. És a coaching is arra a sorsra jut, mint az online marketing, a szövegírás meg a szakfordítás: dilettáns kalandorok lepik el a szakmát.
Tartani egy alkalmassági felvételit? Á, pénzből élünk.
Brief coaching. Forrás: pexels.com
No de akkor részletesen erről a kérdéssorról a bemutatóanyagból.
Nekem már azzal gondom van, hogy az első kérdés bevezetés nélkül csap a lecsóba. Ha a szimulációra laikusok jönnek el, és simán a kezükbe adjuk a papírt, hogy akkor ezeken a kérdéseken menjetek végig, abból bizony nem lesz jó coaching. Mert már a kezdő kérdéseket is be kell ágyazni egy kontextusba, keretet kell adni a beszélgetésnek.
Ez az első kérdés valahogy így szól: Mi az elakadásod? Hát, nekem most éppen egy keresztszemes hímzés, mert nem jön ki a minta.
A fenti megfontolásból ez a kérdés hangozhatna így: Miért vagy itt? Mi a célod? Van esetleg neked magadnak olyan elakadásod, ami a coachingtanfolyamra hozott?
Mit szeretnél, hogyan változzon meg a helyzet?
Hogyan lesz jobb neked, ha ez megtörténik?
Képzeld el magadnak, hogy mindenre képes vagy, mit mondanál magadnak most?
